Örkény István: Kulcskeresők
2024. Június 22. (esőnap: 2024. június 23.), 20:30
Jurisics vár
Örkény István: Kulcskeresők - tragikomédia
A Kőszegi Várszínház és a Gózon Gyula Kamaraszínház előadása
Szereplők:
Fóris – Rékasi Károly
Nelli – Nagyváradi Erzsébet
Katinka – Sipos Ilka e.h.
Erika – Sajgál Erika
Bolyongó – Pusztaszeri Kornél
Bodó – Kocsis Gábor
Benedek – Gieler Csaba
Díszlettervező: Ondraschek Péter
Jelmeztervező: Veréb Dia
Zenei szerkesztő: Fehérváry Lilla
Rendezőasszisztens: Kiss Kriszta
Producer: Szabó Ágnes
Rendező: Hajdú László
Néhány szó a műhöz
A színen modern lakótelepi lakást látunk, költözés utáni teljes felfordultságban. Minden szanaszét hever. Ládák, bőröndök, üvegek, ágynemű, állólámpa, és dobozok mindenütt. Színes dobozok. Ruhák és kabátok lógnak a szekrényajtón, szögön, polcon. A szoba végső formáját csak sejteni lehet. Egy asztal ,néhány fotellel, rajta virág. Középen egy összegöngyölt szőnyeg és egy porszívó. Háttérben az előszoba látszik, ebből nyílnak a többi helyiségek. Az előszoba ajtóban középkorú asszony jelenik meg kosarakkal, szatyrokkal megrakodva. Háromszor fordul, míg mindent becipel a folyosóról.
Mészöly Miklós (a perui követnek): “Nézze, kedves uram, ha nekem egy szóval kellene megmondanom, milyenek vagyunk -mi magyarok-, azt mondom, hogy mi egy álmodó nép vagyunk.”
Benedek Mi a helyzet?
Bolyongó Egy ilyen összekuszált gubanc, amit mi nagy nehezen kigubancoltunk. Nézze csak. Azt, hogy a mi kutyánk már két hete nem él, ma se tudja az anyám.
Benedek. Majd kitudódik.
BolyongóEgyszer. De az, hogy ma jó volt, és a kezemből felvágottat evett, megaranyozza majd anyám bánatát. Egy illúzió nemcsak haladék, hanem vigasz is, hogy tovább lehessen élni. Ezt tapasztaltam jöttömben-mentemben, márpedig eleget látok, Benedek úr, mert rettentően vonzanak a lépcsőházak meg a csukott ajtók.
_____________________________________
Mészöly Miklós (a perui követnek): “Nézze, kedves uram, ha nekem egy szóval kellene megmondanom, milyenek vagyunk -mi magyarok-, azt mondom, hogy mi egy álmodó nép vagyunk.”
Örkény István: “És akkor született meg bennem ez a drámai gondolat, hogy én ezt a vonásunkat megszemélyesítem. És egy álmodót teszek a színpadra! Megírok valakit, aki álmokat ad az embereknek. És a darabomnak (voltaképpen most már a tartalmát is elmondtam), egy kudarcok egymásutánját végig szenvedő pilóta a hőse, akivel egyik baj a másik után történik, és mindet legyőzve érzi magát zseniális pilótának, amiben neki ez az ember -aki az álmokat szállítja, szövi és bele súgja a fülekbe- segít! Hát erről szól az én darabom!”
A Kőszegi Várszínház és a Gózon Gyula Kamaraszínház előadása
Szereplők:
Fóris – Rékasi Károly
Nelli – Nagyváradi Erzsébet
Katinka – Sipos Ilka e.h.
Erika – Sajgál Erika
Bolyongó – Pusztaszeri Kornél
Bodó – Kocsis Gábor
Benedek – Gieler Csaba
Díszlettervező: Ondraschek Péter
Jelmeztervező: Veréb Dia
Zenei szerkesztő: Fehérváry Lilla
Rendezőasszisztens: Kiss Kriszta
Producer: Szabó Ágnes
Rendező: Hajdú László
Néhány szó a műhöz
A színen modern lakótelepi lakást látunk, költözés utáni teljes felfordultságban. Minden szanaszét hever. Ládák, bőröndök, üvegek, ágynemű, állólámpa, és dobozok mindenütt. Színes dobozok. Ruhák és kabátok lógnak a szekrényajtón, szögön, polcon. A szoba végső formáját csak sejteni lehet. Egy asztal ,néhány fotellel, rajta virág. Középen egy összegöngyölt szőnyeg és egy porszívó. Háttérben az előszoba látszik, ebből nyílnak a többi helyiségek. Az előszoba ajtóban középkorú asszony jelenik meg kosarakkal, szatyrokkal megrakodva. Háromszor fordul, míg mindent becipel a folyosóról.
Mészöly Miklós (a perui követnek): “Nézze, kedves uram, ha nekem egy szóval kellene megmondanom, milyenek vagyunk -mi magyarok-, azt mondom, hogy mi egy álmodó nép vagyunk.”
Benedek Mi a helyzet?
Bolyongó Egy ilyen összekuszált gubanc, amit mi nagy nehezen kigubancoltunk. Nézze csak. Azt, hogy a mi kutyánk már két hete nem él, ma se tudja az anyám.
Benedek. Majd kitudódik.
BolyongóEgyszer. De az, hogy ma jó volt, és a kezemből felvágottat evett, megaranyozza majd anyám bánatát. Egy illúzió nemcsak haladék, hanem vigasz is, hogy tovább lehessen élni. Ezt tapasztaltam jöttömben-mentemben, márpedig eleget látok, Benedek úr, mert rettentően vonzanak a lépcsőházak meg a csukott ajtók.
_____________________________________
Mészöly Miklós (a perui követnek): “Nézze, kedves uram, ha nekem egy szóval kellene megmondanom, milyenek vagyunk -mi magyarok-, azt mondom, hogy mi egy álmodó nép vagyunk.”
Örkény István: “És akkor született meg bennem ez a drámai gondolat, hogy én ezt a vonásunkat megszemélyesítem. És egy álmodót teszek a színpadra! Megírok valakit, aki álmokat ad az embereknek. És a darabomnak (voltaképpen most már a tartalmát is elmondtam), egy kudarcok egymásutánját végig szenvedő pilóta a hőse, akivel egyik baj a másik után történik, és mindet legyőzve érzi magát zseniális pilótának, amiben neki ez az ember -aki az álmokat szállítja, szövi és bele súgja a fülekbe- segít! Hát erről szól az én darabom!”
