Március 15-én is feldíszítettük középületeinket, hazánkat (házainkat már kevésbé), s bizton állíthatom, hogy a szívünk is ünneplőbe öltözött.
Két hét múlva csatlakozunk az Európai Unióhoz. Gondoltunk-e arra, hogy nemzeti ünnepeink jelentőségét tekintve is jelentésmódosulásokat hozhat ez a nagy esemény?
Mostanában már kevesebbet hallunk mind a globalizációt, az "olvasztótégelyt" emlegető aggodalmakról, mind a "virágos rét" sokszínűségének értékeit hangsúlyozó álláspontokról. Sok még a nyitott kérdés, azonban mára már nemcsak, hogy elfogadtuk a változás szükségességét, hanem ki így, ki úgy, készül is a csatlakozásra. A nagy közösség tagjakén talán majd jobban odafigyelünk önmagunkra is. Nem is tehetünk másként! Elsődlegesen a gazdaságot befolyásoló hatásokra kell felkészülnünk, de nem feledkezhetünk meg az erősödő kulturális, pontosabban a multikulturális kölcsönhatásokról sem. Biztosítanunk kell a "magyar örökség" életképes jelenlétét (is). A "versenyben" talán visszanyerheti népszerűségét a népi kultúra, és remélem, hogy a nagy világnyelvek árnyékában gyönyörű anyanyelvünk is erőre kap... A hagyomány és a modernizáció együtt kell, hogy érvényesüljön! Nem is lehet másként!
Május elsején újra felhúzzuk a magyar lobogót, hogy felsorakozzunk a teljességet, a tökéletességet jelképező, tizenkét ötágú csillaggal ékesített kék zászló mögé. A jelentős dátumot követő, alig több, mint egy hét elteltével, már együtt ünnepelhetjük az Európa Napot!
Tóthárpád Ferenc