A Tudomány kategóriában Dr. Antalovits Miklós lett Prima, az Oktatás és Közművelődés kategóriát Baranyai József nyerte. A közönségdíjat Dr. Lazáry Györgyné Gácser Mária vehette át.



A Prima Primissima országos díjakat 2003 óta adja át a Demján Sándor által létrehozott alapítvány. A díj, melyet a vállalkozók adományoznak a kultúra és tudomány legjobbjainak, elindítása óta rendkívül sikeres, osztatlan elismerést szerzett, és népszerűsége is óriási lett. A Prima Primissima Díj néhány év alatt szervesen beépült a társadalom szövetébe, és a nagyközönség mellett a vállalkozók legjava is fölismerte a díj rangját, értékeit. Ennek vitathatatlan bizonyítéka, hogy már 2005-ben a Prima Primissima területi Prima díjak rendszerével egészült ki. A magyar szellemi élet, kultúra, tudomány és művészet támogatásába már tavaly 15 megye kapcsolódott be, és ebben az évben várhatóan mind a tizenkilenc megye képviselteti magát.
A Megyei Prima átadáshoz a kezdetektől csatlakoztak Vas megye vállalkozói is. Szőnye József elnök – aki tagja a Prima Primissima kuratóriumnak! – személye jelentette a garanciát a Megyei Prima Díj létrejöttéhez, és sikeréhez. Az Ő munkája segítette Pusztay Jánost is Prima Primissima díjhoz, örömet és dicsőséget hozva a megyének.
A Vas Megyei Prima Díj Kultúra és Művészetek, Tudomány, illetve Oktatás és Közművelődés kategóriákban kerül kiosztásra, ezen kívül 2009-ben lesz egy jubileumi díjazott is.
Kategóriánként 3 jelölt közül választ a VOSZ Vas megyei elnöksége.
A kategória győztesek 1 millió forinttal lesznek gazdagabbak, míg a jelöltek 100-100 ezer forint díjazásban részesülnek.
Idén is lehetőség lesz közönségszavazatok leadására a Vas Népe újság segítségével. A közönségdíjas jutalmazásáról Szombathely Megyei Jogú Város Polgármestere gondoskodik.
Az idei évben a szervezők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a megye legnagyobb értékű díjai átadásán a közélet meghatározó szereplői is jelen legyenek, társadalmi megerősítést és rangot adva az eseménynek. A 2009. november 5-én 13 órakor a kőszegi Jurisics vár lovagtermében kezdődő díjátadón üdvözölhetjük többek között Kovács Ferenc urat a Vas megyei Közgyűlés elnökét, Vas megyei országgyűlési képviselőket, a megye városainak polgármestereit, és meghatározó intézményeinek vezetőit.
Természetesen jelen lesznek a díj támogatói, a díj összegét biztosító vállalkozók, akik ezen a napon tisztelegnek a kultúra, tudomány és művészetek képviselői előtt. Társadalmi példát mutatnak együttműködésben, összefogásban és a politikán túl mutató értékek megbecsülésében.
A rendezvényen képviselteti magát a VOSZ Országos vezetősége és a Prima Primissima Alapítvány Kuratóriuma.
Az ünnepi műsorban fellépnek: Concordia-Barátság Énekegyesület, Uwe Cernajsek-Scheer Bernadett-hegedű, Tánczos Róbert-zongora, Nagygöncöl Népdalénekesei, Hajnalcsillag Néptáncegyüttes és versmondók.


A 2009. évi Vas megyei Prima-Díj jelöltjei


Tudomány kategória:
dr. Vígh Károly a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának osztályvezetője
Prof. Dr. Veress Márton az MTA doktora, egyetemi tanár
Dr. Antalovics Miklós a műszaki tudományok doktora

Kultúra és művészetek kategória
Pócza Zoltán Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház igazgatója
Garas Kálmán fotóművész
Kisterenyei Ervin, festőművész - restaurátor

Oktatás és közművelődés:
Baranyai József tanár, biológus
Rasperger József grafikus, kiállítás-szervező
Dr. Lazáry Györgyné Gácser Mária pszichológus, tanár

Jubileumi Díjazott:
Prof. Dr. Miszlivetz Ferenc, az MTA doktora, szociológus, tanszékvezető egyetemi tanár

Tudomány kategória
Dr. Vig Károly

Székesfehérváron született. Nős, felesége a Nagy Lajos Gimnázium tanára. Két gyermekük van.
1987 októbere óta főmuzeológusként dolgozik a szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztályán. 1995-ben kapott megbízást az általános igazgatóhelyettesi munkakör ellátására, és ettől az időponttól 2008-ig vezette a Természettudományi Osztályt is. A Savaria Múzeumban érdeklődése a taxonómia, a faunisztika és a tudománytörténet felé fordult. A nyugat-palearktikum levélbogarainak vizsgálatára specializálódott. Rendszeres magyarországi gyűjtései mellett számos alkalommal gyűjtött Európa több országában, Amerikában és Afrikában is.
Egyik szervezője volt az Őrség Természeti Képe kutatási programnak, illetve az eredményeket közreadó köteteket is szerkesztette. 1998-ban az Őrség nemzeti parkká alakítását megelőző állattani állapotfelmérést koordinálta és vezette. Száznál több tudományos szakcikk, számos könyvfejezet és három könyv írása fűződik a nevéhez.
1995 óta végzi a Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője és a Praenorica Folia historico-naturalia főszerkesztői feladatait és 2000 óta a Vasi Szemle szerkesztőbizottsági tagja.
1997. október 1-től elnyerte az OTKA Posztdoktori Kutatási Ösztöndíjá-t, majd 2000. szeptember 1-től az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatásával kutathatott.
A Vas megyei múzeumi hálózatban végzett szakmai tevékenységét Vas Megye Önkormányzata 1996-ban Tudományos Nívódíj-jal jutalmazta. 1997-ben választották a New Yorki Tudományos Akadémia (New York Academy of Sciences) tagjává.
Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság működési területén, az élő természettudományok terén 2000-ben Az év kutatója címet nyerte el. 2001-ben Vas Megye Önkormányzata Pável Ágoston Emlékplakett-jében részesült.
2002-ben a Veszprémi Egyetemen habilitált doktori címet szerzett.
2005-ben a Veszprémi Egyetemen egyetemi magántanárrá nevezték ki a kémiai tudományok területén, majd a Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Szakkollégiuma kurátora lett négy évre.
2008 februárjában a 2010-ben centenáriumát ünneplő Magyar Rovartani Társaság elnökévé választották.
2000 óta a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem (ma Pannon Egyetem) és a Berzsenyi Dániel Főiskola (ma Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) vendégelőadó professzora.
Rendszeresen fotózik, fényképei természetvédelmi kiadványokban jelentek meg, illetve több kiállítást is rendeztek képeiből. Számos turisztikai írást publikált, a megye egyes tájegységeit bemutató könyvsorozatban a természeti értékeket bemutató fejezetek elkészítése is nevéhez kötődik. Hobbija a hegymászás és a természetjárás, illetve a kosárlabdázás.
Élethivatásának a kutatómunkát és az elért eredményeken keresztül a társadalom fogékony rétegei gondolkodásmódjának, értékítéletének helyes irányba terelését tekinti. Büszke arra, hogy tudományos eredményeimet a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága intézményében érte el.


Dr. Veress Márton
A József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar biológia-földrajz tanári szakát 1969-ben végezte el, egyetemi doktori címét 1974-ben nyerte el, 1997-ben szerezte PhD fokozatát, habilitációja 2001-es, és 2004 óta DSc fokozata van.
1984-től Berzsenyi Dániel Főiskola, majd a jogutód Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, 1990 és 2004 között és 2006-tól, jelenleg is tanszékvezető, 1994-től a Természettudományi Intézet igazgatója, 2006-tól jelenleg is a Földrajz és Környezettudományi Intézet igazgatója, 2001-2002 a Főiskola általános- és tudományos főigazgató-helyettese, 2002-től a Természettudományi Kar főigazgatója, 2006-tól a dékánja, egyetemi tanár 2006-tól.
Kutatási területén a karrok, fedett karsztok, karsztos modellek, magashegységi karsztok területén nemzetközi szaktekintély, több tudományos társaság tagja, illetve tisztségviselője.
Tudományos munkássága során 150 szakmai tudományos cikkel, 56 tudományos népszerűsítő cikkel, több könyv és könyvfejezet megírásával vétette észre magát.
Vezetői tevékenysége során megszervezte a NYME Természettudományi és Műszaki Karát, a Földrajz- és Környezettudományi Intézetet, a Természetföldrajzi Tanszéket. Irányításával, szervezésével a Földrajztanári és Geográfus mesterszakok akkreditációs anyagai készültek el. 2008-tól a Földrajz tanár, 2009-től a Geográfus mesterszak képzésre kapott engedélyt az Intézmény.
A sok kisebb tudományos és közéleti kitüntetés után 2009-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.



Dr. Antalovits Miklós
1945. november 12-én született Csepregen. Szülei büki pedagógusok voltak. Általános iskoláit Bükön, az érettségit és a gépésztechnikusi képesítést a szombathelyi Gépipari Technikumban szerezte meg. 1964-ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára. Mérnöki tanulmányaival párhuzamosan, tanári és pszichológiai képzésben vett részt, annak érdekében, hogy műszaki ismereteit humán ismeretekkel egészítse ki. A Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki és mérnöktanári diplomát, az ELTE Bölcsészettudományi Karán pedig munkapszichológusi diplomát szerzett. Szakmai és tudományos érdeklődésének fókusza a termelés és a termékfejlesztés emberi (ergonómiai) és szervezeti tényezőire irányult. Az elmúlt évtizedekben e területen fejtette ki szakmai-tudományos tevékenységét Budapesten, és 2004 óta Szombathelyen is. Az egyetemi diplomáinak megszerzése óta folyamatosan a felsőoktatás területén dolgozik. Évtizedek óta oktat ergonómiai, munkapszichológiai és menedzsment ismereteket, párhuzamosan az BMÉ-n és az ELTÉ-n. 1977-ben egyetemi doktori címet, 1986-ban a tudományok kandidátusa fokozatot, 1996-ban pedig habilitált doktor címet szerzett. Végigjárta az egyetemi oktatói beosztások hierarchiáját, az egyetemi tanársegédi beosztástól, a tanszékvezető professzorig. Ő alapítja meg az első ergonómiai tanszéket Magyaroszágon, a BME Gazdaság és Társadalomtudományi Karán, amelyet 2006-ig vezet. Több doktori képzési programnak a kezdeményezője és irányítója. Huzamosabb ideig volt vendégprofesszor svéd, holland és német egyetemeken. Számos felsőoktatási képzési innováció részese. Az ő kezdeményezésére és koordinációs tevékenysége eredményeként indult be hazánkban az "ipari termék és formatervező mérnök" képzés, továbbá aktívan közreműködött a népszerű "műszaki menedzser" szak, valamint számos posztgraduális képzés létrehozásában és megvalósításában.
Interdiszciplináris jellegű kutatási tevékenységében kiemelt szerepet kapott az ember-gép rendszerek működési megbízhatóságának vizsgálata, a humán információfeldolgozás sajátosságainak kutatása a folyamatirányításban, különböző szimulációs technikák alkalmazásával, továbbá a felhasználó-központú termékfejlesztés, valamint munkahely és munkakörnyezet kialakítás műszaki, szervezeti és humán vonatkozásai.
A 80-as évektől kezdődően – az egyetemi oktatói munkája mellett – a szakterületén jelentős tudományszervezői tevékenységet is folytatott hazai és nemzetközi szervezetekben. Így többek között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban főosztályvezető-helyettesi beosztásban, a Munkaügyi Kutatóintézetben pedig tudományos igazgatóhelyettesként koordinált kutatási főirányokat, és számos nemzetközi szakmai-tudományos szervezetben képviselte a hazai tudományos érdekeket. Több cikluson át volt titkára akadémiai tudományos bizottságnak, az MTA Társadalomtudományi Kuratóriumának, valamint a Magyar Formatervezi Tanácsnak. Egyetemközi szerződések keretében, a Berlini Műszaki Egyetemmel, valamint a holland Delfti Műszaki Egyetemmel folytatott kutatási projekteket irányított két évtizedig. Szakmai-tudományos munkájának elismeréséért kapott legjelentősebb kitüntetései: a Széchenyi Professzori Ösztöndíj, a József Nádor Emlékérem, valamint a Jedlik Ányos "honoris causa" díj.
2004-ben visszatért a vasi szülőföldjére, és pedagógus feleségével új otthont teremtettek Lócson. 2005 óta lócsi állandó lakos, és 2006-tól a lócsi önkormányzat képviselője.
2004-ben kinevezik egyetemi tanárnak a Berzsenyi Dániel Főiskolára is (jelenleg a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központja), ahol az "Ipari termék és formatervező mérnök" alapszak felelőseként, valamint a "Műszaki menedzser" alapszak több tárgyának felelőseként segíti a műszaki képzések bevezetését és fejlesztését.
Felesége 2007-ben elhalálozott. Két felnőtt gyermeke van, akik Budapesten dolgoznak. Életének a legújabb, és egyben a legkedveltebb "pozíciója" a nagyapaság: első unokája holnap lesz négy hetes.



















Kultúra és Művészetek Kategória

Pócza Zoltán
1966-ban született Szombathelyen. Csepregen élt és tanult középiskolás koráig. Ezután a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban tanult, és az itt eltöltött idő alatt szeretett bele a városba, mely érzés a mai napig is Kőszeghez köti. 1988 óta dolgozik a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínházban. 1993-ban a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szerzett művelődésszervezői és kulturális menedzser diplomát, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen humán szervező diplomát. 1996-tól az intézmény vezetője. Munkája során először a fiatalokkal foglalkozott, ifjúsági klubot hozott létre, majd társaival útjára indította az Ost-West Folkfesztviált, az első kőszegi nonprofit kulturális vállalkozást. Érdeklődése hamar a turisztikai nagyrendezvények felé fordult, melyek megalkotásában új formába öntésében elévülhetetlen érdemeket szerzett (Szőlő jövésnek könyve, Farsangfarka, Utcaszínház, Kőszegi Várszínház, Kőszegi Szüret, Orsolya-napi Vásár, Kőszegi Ostromnapok, Kőszegi advent, stb.). E rendezvények a mai napig meghatározói a város életének és országosan is fontos imázsformáló szerepük. A Kőszegi Várszínház vezetésével lett országosan is elismert Kiemelt Kulturális Fesztivál. A népszerű eseményeken is mindig ügyel rá, hogy a város kulturális értékei kerüljenek bemutatásra az ide érkező vendégeknek, melyre szép bizonyíték a mai nap is. Sok művészeti csoportnak és civil szervezetnek segít napi szinten munkájukban, jó tanáccsal, támogatásszerzéssel, fellépési lehetőség biztosításával. Több kőszegi egyesületben tag, vezetőségi tag (Kőszegi Polgári Kaszinó, Kőszegi Vöröskereszt, Kőszegi Ostromnapok Egyesület, Kőszegért Egyesület, stb.). Hívó szavára lelt sok egyesület otthonra a várban. Hamar felismerve az internet előnyeit, létrehozta a koszeg.hu honlapot, mely a mai napig szerkesztésében készül, kibővülve már a hivatali e-ügyintézéssel. Az országosan is elismerten jegyzett honlap egyben 2001 óta sok-sok képgalériában is őrzi – legtöbbször az általa készített fotók révén is – a közelmúlt történéseit. A Jurisics vár felújítására benyújtott Európai Uniós projekt ötletgazdája, elindítója, majd projektmenedzsere volt, mely révén remélhetően 2010-ben majd egymilliárd forintból újulhat meg a vár. 2009-ben menedzselése mellett nyílhatott meg a hiánypótló KIKÖT-Ő Ifjúsági Klub.
Munkája során törekszik a csapatmunka erősítésére, mert vallja, hogy a közös akarat sokkal többet ér, mint a részek összessége. A jelölést sem csupán a maga érdemének tartja, hanem a munkatársai, és civil partnerei által végzett munka elismerésének.



Garas Kálmán
1947-ben született Répcelakon. Általános iskoláit Répcelakon, középiskoláit Sárváron végezte. Itt, az iskolai fotószakkörben érezte először saját szavaival élve, a fotózás szabadságát. Tanulmányai befejezése után a fényképész szakmát választotta. 1970-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár fotósa lett, s ezzel új szakasz kezdődött életében. Munkája során sok érdekes és híres emberrel találkozott: államférfiakkal, írókkal, költőkkel, színészekkel. 1976-1990-ig a Vasi Fényszöv műszaki vezetője volt. A 80-as évek elején megalakult a Capella Savaria kamara-zenekar, s zenészkapcsolatai révén neves külföldi és hazai karmesterekkel és szólistákkal került személyes kapcsolatba. Az ő fotóival jelent meg több mint ötven hanglemez. A fotográfia szinte minden területét műveli, mégis elsősorban a zenei élet területéről készített munkái a legismertebbek.
Fényképei megjelentek a Művészet, Nők Lapja, Élet és Tudomány, Életünk, Könyvtáros, Muzsika folyóiratokban, napilapokban és a Hungaroton hanglemez kiadványaiban.
Gyűjteményes kiállításokon való részvétele mellett önállóan is a közönség elé tárta műveit
Szombathelyen Budapesten, Győrött, Sárváron , Répcelakon. Nem csupán művelte a fotózást, de tanította is, a Gyermekek Házától a Berzsenyi Dániel Főiskoláig, ahol sok százan az ő keze alatt sajátították el a fényképezés művészetét.
"Közösségi Kultúráért" elismerő oklevelet kapott 2003-ban, és az "Év vasi embere" díjat a Vas megyeért Egyesület és Vas megyei Önkormányzat támogatásával 2006-ban.

Garas Kálmán szenvedélyesen kötődik Répcelakhoz, annak múltjához. Javaslata alapján megkezdődött a régi répcelaki fotók összegyűjtése, archiválása. Ma Szombathelyen él, de gyakran hazalátogat szülőfalujába.
2001-ben kezdeményezésére jött létre Répcelakon a NYITOTT TÉR KÖZHASZNÚ KULTURÁLIS EGYESÜLET, melynek megalakulása óta elnöke.
Évente 10-12 képzőművészeti kiállítást rendeznek, a kiállító művészek között számos Kossuth-díjas és Munkácsy-díjas is szerepelt. Répcelaki Szabadegyetem-hétköznapi tudomány címmel előadássorozatot rendeznek évi 8 alkalommal, megteremtik és biztosítják a működés feltételeit az Ümmögő néptánc együttesnek, komolyzenei koncerteket, néptáncos továbbképzéseket szerveznek.
Együttműködnek a helyi Óvodával, a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskolával és az egyházi felekezetekkel, lehetőséget biztosítanak a zenét tanuló gyermekeknek szerepléseikhez.
Kezdeményezték a Mindenki Keresztje megalkotását és kegyeleti célból történő elhelyezését a répcelaki temetőben.
Egyesületük helyi megítélését és megbecsülését kifejezi, hogy 2006-ban elnyerték az Év Répcelaki Egyesülete vándorserleget.

Munkája motiválója: hódolat a teremtő pannon szellemnek, törekvés az egyetemes felismerésére az emberben.






Kisterenyei Ervin
1943-ban született Gyöngyösön. Középiskolai tanulmányait a hatvani Bajza József Gimnáziumban folytatta.
1964-ben Híradástechnikai műszerész szakmát szerzett, majd 1968-ban a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakos általános iskolai tanári diplomáját vehette át.
1970-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárképző szakán végzett, Blaski János, Barcsay Jenő és Varga Dezső irányították tanulmányaiban. 1975-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő-restaurátorművész szakán szerzett diplomát.
1975-80. között a Feszty-körkép restaurálási munkáit vezette
1980. és 1996. között a Művészeti Alap megbízásain dolgozott, mint szabadfoglalkozású restaurátor
1996. június 15-től a K&B Restaurátor Bt. ügyvezető restaurátora. A cég legjelentősebb munkái: Szombathelyi Székesegyház, Sándor-palota, Mádi Zsinagóga, Fertődi Esterházy-kastély kápolnája.
Többszörös Europa Nostra Örökség díjas, többek között az apostagi zsinagóga, a mádi zsinagóga és a fertődi Eszterházy kastély kápolnájának értő helyreállításáért.
Restaurátori munkája mellett, mint festő is alkot, készít akvarelleket, groteszk rajzokat, rézkarcokat, linómetszeteket és visszafogott színskálájú, széles ecsetkezelésű olajfestményeket. Részt vett a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban megrendezett Hatvani Képzőművészek
csoportos kiállításán, egyéni tárlatot rendezett Hatvanban, Gyöngyösön.





Oktatás és közművelődés:
Baranyai József
Vas megyében, Szombathelyen született. Itt végezte általános-, és középiskoláit, mindkettőt jeles eredménnyel. Ez idő alatt elnyerte a "Jó tanuló-jó sportoló" címet is. A József Attila Tudományegyetemen végezett kutató biológusként, elnyerte a JATE TTK Kiváló Hallgatója címet. Egy ideig a Szegeden tanított egyetemen (demonstrátor, tanársegéd), majd a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára lett, dr. Iker János hívására.
Szeret tanítani. A tanítást értékközvetítésnek és olyan lehetőségnek fogja fel, amiben alkotni és inspirálni lehet, melyhez szükséges alázata és állandó önművelése. Rendkívül fontos számára a családja és a hite.
Tanítványaim eredményei sok más kollégám munkájának a gyümölcse is.
Tanítványai között van többek között a Nemzetközi Tudományos és Innovációs Verseny győztese (Hegedüs Ramon), Ifjúsági Bolyai Díjas (Korcsmár Péter), az Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs versenyek győztesei (Berek Krisztina, Balasa Tibor), több országos tanulmányi verseny első helyezettje (Jakus Ivett, Varga Levente, Pásti Gréta), de minden tanítványára büszke. Érettségi feladatgyűjtemények szerzője, labor- és tantárgyfejlesztési pályázatok nyertes csapatának és több tehetséggondozó szervezetnek a tagja.

Rasperger József
Szombathelyen született. A helyi könnyűipari üzemekben végzett tervezői-technikusi munka után 1975 őszétől nyugdíjba vonulásáig -2007-ig- a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ vizuális művészeti munkatársa volt. Közben a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szerzett magyartanár és művelődésszervező szakos diplomát, 1991-ben pedig a budapesti Műcsarnok kiállítás rendezői képzésén szerzett végzettséget.
Munkája során a látvánnyal foglalkozó /amatőrfilm,-fotó,-rajzszakkör/ képzéseket szervezte, irányította és több mint 3 évtizedig havonta rendezett 1-2 képzőművészeti kiállítást. Fő feladatának tekintette a megyében élő alkotók műveinek megismertetését valamennyi műfajban. A "helyi érték" mellett rendszeresen hívott országos hírű művészeket, illetve Szombathely és a megye aktuális kapcsolatainak vonzataként külföldi alkotókat és műveiket is bemutatta. E rendezvényeken általában tárlatvezetésekkel, foglalkozásokkal segítette a fiatalok, látogatók útját a művekhez.
A Berzsenyi Dániel Főiskolán, majd a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában 12 évig adhatta át óraadóként tapasztalatait a fiatal rajzos hallgatóknak a "kiálllításrendezés" tantárgy keretében.
A főfoglalkozású szakmai munkával párhuzamosan saját alkotómunkát is végzett a grafika műfajában. A Vasi Műhely képzőművészcsoport tagjaként rendszeres kiállító volt 1969-től 1987-ig, a csoport megszűnéséig.

Dr. Lazáry Györgyné Gácser Mária
Egerben született, és családi tragédiáktól sem mentes gyermekkor után pszichológiát akart tanulni, de akkor még Magyarországon nem volt nappali képzés, így a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára ment, ahol viszont kiváló tanárok sok pszichológiát tanítottak. Itt ismerkedett meg Makarenkó munkásságával, amit később tanárként jól tudott kamatoztatni. Főiskolai adjunktusként, ma is, nála rend van az órán, fegyelem és pezsgő interaktivitás. Gondolati szabadság, szabadosság helyett... Orvos férjével 1980-ban került Szombathelyre.
1981-1985-ig a Szombathelyi Kisegítő Iskolában dolgozott.
1985-ben a Gyermek-ideggonozó munkatársa lett.
1991-ben indította magánrendelését, s 18 éve ugyanazon a helyen folytatja pszichoterápiás tevékenységét vállalkozóként. Sok évig tagja volt a Lelkisegély telefonszolgálatnak.
A szakvizsga megszerzéséhez először Autogén Tréner, majd családterapeuta is lett, súlyos áttanult évek után, 5 gyerek mellett, férje szeretetteljes támogatásával.
1992 őszétől a PTE-ETK Szombathelyi Képzési Központ szociális munkás szakán tanít, a pszichológia tantárgyblokk vezetője, tudományos munkatársként.
A Rév indulásától 10 éven át tagja volt a stábnak.
Tudása átadásában szerveződött vele, köré, tanítványaiból egy kiváló csoport, mely révén sok szenvedélybetegen segítettek, legnagyobb sikereiket a börtönben végzett közel 5 éves munkájukkal érték el.

Hitvallása: "… tenni és nem számítani: ez a legnagyobb erény"