Program
Tóthárpád Ferenc:
Vadalma - FÉLolvasó színház
A Soproni Petőfi Színház előadása
Időpontok: Június 19., 20:30 óra Helyszín: Jurisics vár, Lovagterem (Rajnis u. 9.) Jegyár: 2.000.-
KISVÁROSI BALLADA
(VADALMA)


Dermesztő hajnalba
nyújtózik az este.
Elnyűtt ronggyá foszlik
az éj puha leple.

Csecsemő gőgicsél,
életéért eseng.
Szilánkokká roppan
szégyenében a csend.

„Anyám, édesanyám!
Ennyi csak az élet?
Még meg sem születtem,
de már nagyon félek.

Nem baj az, hogy vérzek,
nem, hogy majd’ megfagyok,
nem, hogy titkon hordtál,
s titok is maradok.

Ha megpihenhetnék
öled melegében,
s nem a sáros aszfalt
lenne menedékem

megéreznéd talán:
dehogyis haragszom,
bár nincs választásom,
s könnyekben mosakszom.

Anyám, édes anyám,
még neked se kellek!?
Mért van az, hogy Isten
éppen engem ver meg?

Vagy talán nem is ver,
csak magához ölel,
jóindulatához
ekként enged közel?!”

Elalszik a gyermek.
Angyalok fölötte.
Értetlen sóhajjal
búcsúznak örökre.

Aprócska koporsót
fednek be a hantok,
aprócska leányért
sírnak a harangok.





Tóthárpád Ferenc „története" a Vadalma címet kapta, és egy húsz évvel ezelőtti tragédia érlelte a mai napig: 1997 januárjában számolt be az országos és a helyi sajtó arról, hogy az utca kövére rakott le valaki egy újszülött kislányt a határ menti kisváros szociális gondozójának kapujában. A csecsemőt kivérzett és félig kihűlt állapotban szállították kórházba, de az életét már nem tudták megmenteni. A hatóságok széleskörű nyomozást folytattak. Az emberek külföldi elkövetőkről is pusmogtak, de a vizsgálatok nem jártak eredménnyel. A lányka a nevét a kisvárostól kapta. Virág - mert így nevezték el - már nagykorú lehetne... a sírjához azóta is sokan elzarándokolnak, hogy gyertyát gyújtsanak, talán az édesanyja is látogatja!? A darab a kislány születésének előzményeibe nyújt bepillantást. A kislányéba, aki csak úgy „lett, termett", mint a vadalma: kéretlenül, fájdalmak kétségek és vívódások között. A Vadalma két házaspár (Krisztián, a roma rajztanár-festő és Krisztina, a tanítónő, valamint Mihály, a menő ügyvéd és Andrea, az ismert író) életének egy fontos időszakát párhuzamosan mutatja be.
Közreműködik: Molnár Anikó, Ács Tamás, Savanyu Gergely, Szőcs Erika és Papp Attila
rendezte: Pápai László


KISVÁROSI BALLADA
(VADALMA)


Dermesztő hajnalba
nyújtózik az este.
Elnyűtt ronggyá foszlik
az éj puha leple.

Csecsemő gőgicsél,
életéért eseng.
Szilánkokká roppan
szégyenében a csend.

„Anyám, édesanyám!
Ennyi csak az élet?
Még meg sem születtem,
de már nagyon félek.

Nem baj az, hogy vérzek,
nem, hogy majd’ megfagyok,
nem, hogy titkon hordtál,
s titok is maradok.

Ha megpihenhetnék
öled melegében,
s nem a sáros aszfalt
lenne menedékem

megéreznéd talán:
dehogyis haragszom,
bár nincs választásom,
s könnyekben mosakszom.

Anyám, édes anyám,
még neked se kellek!?
Mért van az, hogy Isten
éppen engem ver meg?

Vagy talán nem is ver,
csak magához ölel,
jóindulatához
ekként enged közel?!”

Elalszik a gyermek.
Angyalok fölötte.
Értetlen sóhajjal
búcsúznak örökre.

Aprócska koporsót
fednek be a hantok,
aprócska leányért
sírnak a harangok.