Tanonciskola működése az 1890 évtől. 2.

1890-ben igazgatóváltás következik be, Vass Károly lesz az igazgató, és egyben a rajz tanítója is. Kétéves tevékenysége nem nélkülözi az utólagos kritikákat sem, bár nem tudható, hogy ezek az Ő személyének, munkájának, vagy a korabeli képzés egészének szóltak-e. Vass Károly 1892-ben a Marosvásárhelyi Fa- és fémipari iskolába távozik.

Az ezt következő időszakról a helyi lap ezt írja: „Olyan tanító kellene, aki gyakorlott, kellő energiával bír és tekintéllyel is! Mert az iskola a kezdeményezés stádiumában sokkal többet mutatott, jobbat produkált, mint az utóbbi egy-két esztendő alatt.”
Vass Károly igazgatót ekkor ideiglenesen Marton Károly és Szomor Lajos helyettesítik.
1890-től már heti 3 óra lett a rajzoktatás óraszáma, ami ismét csak egy komoly jelzés a rajznak, mint a legfontosabb tantárgynak a képzésen belüli jelentőségére!
Az 1892. év kiemelt jelentőségű az a tantestület életében. Az igazgató és egyben rajztanító távozása első ízben veti fel annak gondolatát, hogy e fontos tárgyat ne mellékállásban, hanem főállásban kellene tanítani. Az állás meghirdetése előtt felvetődik az is, hogy a leendő rajztanító a városházán hivatalnoki teendőket is elláthatna egyszerre.
A válasz azonban nem késik: „Az iskolának tanítóra van szüksége, nem hivatalnokra. A kőszegi iparos tanulók iskolájában úgyis van gyúrni, idomítani való, oda nemcsak oktató, hanem nevelő is kell, olyan pedig, aki annak szenteli egész idejét. Az pedig nem lehet más, mint a megválasztandó új rajztanító.”
Itt is felvetődik a rajzoktatás fontossága, az arra való nagyobb figyelem. „Az iparosok rajzoktatása valami fontos nálunk, és Kőszegen oly régi keletű, hogy nem is az általános iparostanonc iskolával született. Kőszeg városa már körülbelül 100 év óta nagy gondot fordít az iparosok rajzbeli kiképeztetésére, s mikor volt, mindig okleveles, a rajzban jártas tanítót alkalmazott.”
A fentiekkel összhangban a felügyelő bizottság pályázatot hirdetett rajztanítói állásra 800 forintfizetés, és 120 forint lakbérilletménnyel, de úgy, hogy a rajztanítás mellett egyéb tantárgyakat is oktatnia kell a jövendő tanárnak.
A pályázatra a következő jelentkezők voltak:
1. Hercz Ödön a balassagyarmati ipari iskola rajztanítója;
2. Öveges Kálmán a Győr-szigeti ipari iskola rajztanítója;
3. Koncsek György a gyomai ipari iskola rajztanítója.
A felügyelő bizottság a fenti sorrendben ajánlotta a jelentkezőket a képviselő testületnek. Az első helyre Hercz Ödönt javasolták, azért mert „neki van rendes oklevele, és a legszebb rajzokat is ő küldte.”
A javaslatot figyelembe véve a képviselő testület még márciusban Hercz Ödönt bízta meg az iskola igazgatásával, és a rajztanítói teendők ellátásával.
Róla a korabeli sajtó úgy emlékezik meg, mint „kellemes modorú, képzett tanerőről.”

A tanonciskolában folyó oktatómunka szakmai felügyeletét a tanfelügyelő látta el. A rajzoktatás ellenőrzésére kerületek szerint beosztott szakfelügyeletet szerveztek. A felügyeleti látogatásokról nem maradtak fenn jegyzőkönyvek, de az iskola tanévi értesítői mindig említést tesznek ezekről. A helyi sajtó is említést tesz ezekről: „Örömmel tapasztalta –mármint a tanfelügyelő- hogy a magyarosodás terén a kőszegi iskolák roppant előrehaladást tesznek.”
1894 hasonló időszakában Halász Ferenc, az akkori vasvármegyei királyi tanfelügyelő látogatása után „igen elismerően nyilatkozott iskoláinknak a magyarosodásban elért sikerei fölött.”
A Vallás- és Közoktatásügyi miniszter külön gondoskodott az iskolák rajztanítóinak megfelelő felkészítéséről, ezért számukra szünidei tanfolyamokat szerveztek Budapesten.
Az iskola élete és tevékenysége.
Az iskola alapítását követően egy előkészítő és két tanfolyami osztállyal működött. Már ekkor sem tudta azonban kielégíteni az igényeket, és a túlzsúfoltság miatt novembertől még egy párhuzamos osztályt indítottak. Az iskolában ekkor tanuló tanoncok létszáma 130 és 200 fő között változik az első tíz évben, de elmondható, hogy minden évben magas azok száma, akik év közben abbahagyják a tanulást, kimaradnak az iskolából.
Tanulói létszámok az egyes tanévekben:
1987/88. tanév 189 fő
1988/89. tanév 198 fő
1889/90. tanév 145 fő
1890/91. tanév 130 fő

1893/94. tanév 192 fő
1894/95. tanév 161 fő

A kezdetektől fogva sokszínűnek mondható az oktatott szakmák palettája.
A város földrajzi helyzetének megfelelően hosszú ideig a német anyanyelvű tanulók a következő volt a tanulók anyanyelvi megoszlása:
Anyanyelv 1887/88. tanév 1893/94. tanév 1904/05.tanév
magyar 54 fő 75 fő 125 fő
német 129 fő 110 fő 90 fő
horvát -- 7 fő 9 fő
szláv 6 fő -- --
morva -- -- 1 fő

A fenti adatok igazolják és indokolják a már említett szakfelügyeleti jelentéseket, melyek szerint folyamatosan értékelték a magyarosodás terén elért eredményeket. A vidéki tanulók száma mindig meghaladta a helyi, kőszegi tanulók számát, tehát az iskola ellátta a Kőszeg környékiek oktatását is.
Kőszegi sajátosság található már abban az időben is, az alábbi vallás szerinti statisztikában:
Vallás 1887/88. tanév 1893/94. tanév 1904/05.tanév
Római katolikus 135 fő 157 fő 182 fő
Evangélikus 54 fő 35 fő 41 fő
Izraelita -- -- 2 fő

A vallás szerinti megoszlásnál kell megjegyezni, hogy az jól jelzi a városbeli helyzetet, ennek megfelelően mindkét felekezetnek volt a városban elemi iskolája. Mint az látható volt –ennek megfelelően- képviseltették magukat a felügyelő bizottságban Major János illetve Schneller Vilmos, később Michaelis Uzor személyében.

A tanév eleji beiratkozás mindig az iskola egyik legproblémásabb eseménye volt. A beíratás az iparos kötelessége azé, akinél a tanonc szerződött. A felhívások és az értesítők is mindig külön szóltak arról, hogy a beíratást az iparosnak személyesen kell megtenni, a beíratási és a tandíjat befizetni.
A tandíj 1887-ben 2 forint, a beíratási díj pedig 50 krajcár. Egy 1889-ből származó befizetési csekk szerint a tandíj már 4 forintra emelkedett.
Az tanulók az iskolaév befejeztével bizonyítványt kaptak, amelyben jelezték az egyes tárgyakban mutatott előmenetelt (szabadkézi rajz, mértani rajz, mértan, számtan, olvasmányok, üzleti fogalmazás). Ezen kívül természetesen jelezték az iskolai magatartást is „erkölcsi viselet” tantárgyi leírás alatt.
Szerepeltették a a mulasztott napok számát és azt is, hogy ezek közül hány óra volt igazolatlan.
Kiemelt szerepet kapott a végzettségnél az is, hogy a tanuló mennyire sikeresen szerepelt a nagyon fontosnak tartott kézimunka kiállításon, ahol az elkészített, kiemelkedően sikeres rajzok szerepeltek.
Az iskola életében a következő -1891/92. tanévtől- ismét lényeges változások következtek.


Tihanyi Tibor c. főiskolai docens