KRITIKA:

Magyar Nemzet 2007. január 8.
Egy öngyilkosság vidám története
Tasnádi István Finito című verses komédiája az Örkény színházban • Játék
olcsó színészi gesztusok nélkül, fekete humorral
Metz Katalin
Tasnádi István ugyan bevallottan Nyikolaj Erdman vígjátékából vette
ötletét, de a Finito (Magyar zombi) című, frissen bemutatott verses
komédiája mindenestül a mai magyar valóságból sarjadt. Amennyire veszélyesen
szókimondó volt a diktatúrában a húszas évek szovjetunióbeli fekete
szatírája, Az öngyilkos mára bizony bántóan elavult. Tasnádi fölkérésre írta
a darabot (első változatát a zalaegerszegi színház mutatta be), s annyira
átszabta, hogy voltaképp csak az alaphelyzet maradt meg: a csődbe jutott,
elesett kisember, akit szorult helyzetében a környezetében élők
öngyilkosságra akarnak rábírni, méghozzá az ő nevükben, hogy a szenzációéhes
média révén az illetékes fórumok megoldják anyagi gondjaikat. Így remél
felső támogatást az eladósodott település polgármestere (Anger Zsolt m. v.),
várja a szellemi foglalkozásúak adókedvezményének visszaállítását a költő
Bicke B. László (Végvári Tamás). Pál, a médiaszemélyiség (Debreczeny Csaba)
hatalmas nézettséget vár az élőben közvetített öngyilkosságtól, a kikopott
popdíva (Bíró Kriszta) pedig úgy állítaná be az eseményt, mintha Blondin
Gáspár őmiatta menekült volna a halálba. A feleséget és az anyóst a rájuk
maradó tekintélyes összeg csigázza föl. Velejéig cinikus, vérmesen
haszonleső figurák népesítik be a színpadot, kis magyar valóságunk nagyobb
dicsőségére. Még a friss hazai megszorítások is visszaköszönnek benne.
Mégsem érezni erőltetett aktualizálást a színen – annál elevenebb
karakterek, érvényes színpadi helyzetek, "friss-ropogós" verses szöveg és
pontos dramaturgiai kompozíció teszi életszerűvé a darabot és a
cselekményfordulatokat pergő ritmussal élénkítő rendezést.
Mácsai Pál igazi groteszk komédiát tár elénk a színpadon, rendezői
leleményei már-már a dürrenmatti szikár szellemességet idézik. Színpadképe
takarékos (Bagossy Levente), az üres játéktér közepén egy falusi budi, ahová
az öngyilkosjelölt, a "magyar zombi", hogy végre békén hagyják, bezárkózik,
s ahonnan változatos módszerekkel próbálják meg kicsalni, élükön a
polgármesterrel s a "tárgyaló-pszichológus" dr. Juhos Budával (Széles
László). Mácsai ízlésére vall, hogy színészeit kordában tartja; egyetlen
olcsó gesztust sem engednek meg maguknak, mi több, olykor az abszurd színház
tömör és beszédes eszközeihez nyúlnak. Az Örkény István Színház művészei
ezúttal olyan nyelven fogalmaznak a színen, amelyet modernségben manapság
kevés magyar színház vallhat a magáénak. Erre utal a halotti tor
vendégseregének komikusan stilizált mozgatása, a vezényszóra használt
evőeszköz, a leves kanalazásának rituális félbeszakítása és újrakezdése.
Tasnádi azzal is idézőjelbe teszi az előadást, hogy a Moliere korabeli
balettbetéteket barokk vokális betétekkel helyettesítve közjátékokkal
helyezi keretbe a színpadi történéseket. Bucsi Annamária m. v. és Gál Gabi
m. v. stilizált, fekete jelmezben (Izsák Lili) profi módon énekli Horváth
Károly megszólalásig hiteles barokk duettjeit a XVII. századra utaló,
gipszangyalkás színpadi keretben. Moliere-darabok ihletésében Mácsai
pompásan játssza ki a darab többértelműségét azzal, hogy a farce
stílusvilágát a komédia jelenkorával egymásra vetíti.
Csuja Imre vérbő komikus, makacs, lobbanékony, ellustult-nekibúsult, de
lázadásra kapható "öngyilkosjelölt", aki hanyag megjelenésével, nadrágjából
kibuggyanó pocakjával a tanácstalan kisembert testesíti meg, a mindenkor
kijátszható, kihasznált szürke állampolgárt, akivel nemcsak a hivatal, hanem
a környezete is packázik. Azzal egyetemben, hogy játéka a többiekéhez képest
közelebb áll a realista színjátszáshoz. Für Anikó az elhanyagolt feleséget
karikírozza, hogy kemény fordulattal a legelszántabb "öngyilkospártivá"
váljon – s talán bosszúból is a fináléra egy Lady Macbeth vérszomja
kerekedjék felül benne. Pogány Judit jól ismert komikusi adottságait egy
harcias és számító anyós megformálásában kamatoztatja. Anger Zsolt m. v.
alattomos, demagóg polgármestert, Végvári Tamás fennkölt, dilettáns költőt
Page 2 of 2
játszik, Bíró Kriszta kikopott dívájával remek Madonna-paródiát kreál,
Széles László groteszkre vett "tárgyaló-pszichológusa" az előadás egyik
motorja, Czukor Balázs (Szomszéd Misi) és Máthé Zsolt (operatőr) egysíkúbb
szerepében teszi a dolgát, Kerekes Viktória bájolgó-felszínes riporternőt
karikíroz, Debreczeny Csaba az önmagával eltelt, bornírt és haszonleső
médiasztárt teszi nevetségessé – s egyúttal korunk képernyős világának
cinikus szenzációhajhászását. Mácsai Pál a Hivatalos Úrrá vedlett,
valamikori moliere-i hírnök szerepében a cselekmény kimenetelén jócskán
csavarva, a fekete humor jegyében zárja le az előadást.
(Tasnádi István: Finito [Magyar zombi]. Örkény István Színház. Rendező:
Mácsai Pál.)