MUNKASZOLGÁLATOS EMLÉKMŰ

Az 1939. II. törvénycikk (honvédelmi törvény) bevezette a fegyver nélküli honvédelmi szolgálat, az ún. munkaszolgálat intézményét. Az 1939. IV. törvénycikk (II. zsidótörvény) alapján a zsidónak minősített magyar állampolgárok az 1942. XIV. törvénycikk értelmében csak kisegítő munkaszolgálattal tehettek eleget honvédelmi kötelezettségüknek.

A Magyar Királyi Honvédség kötelékébe tartozó munkaszolgálatos századok már 1942-től állomásoztak Kőszegen és környékén. Az 1944. októberi nyilas hatalomátvétel után több ezer munkaszolgálatost, valamint zsidó polgári személyt (nőket és férfiakat) hurcoltak a térségbe a Birodalmi Védőállás építésére. Sok, diplomáciai védettséget élvező zsidót vagy zsidónak minősítettet is bezsúfoltak a budapesti Józsefvárosi pályaudvarról indított tehervagonokba, amelyek a munkaszolgálatos századokat vitték a nyugati határszélre, vagy a többnapos gyalogmenetben a fővárosból ugyanoda hajtottak közé. Sokan közülük már az út során életüket vesztették.

Az 1944 végén Kőszegre szállított több mint nyolcezer embert a Czeke-téglagyárban, a városi téglagyárban, a sörgyárban, a Weidl-malomban, a Gulner-malomban, a Wechter-magpergető üzemben és Kőszegfalva istállóiban helyezték el. Az épületek és a barakkok túlzsúfoltak, fűtetlenek voltak. Az ártatlan embereket német SS, a Todt Szervezet, a Volkssturm tagjai, magyar nyilasok és leventék őrizték. A brutális bánásmódon túl a szökevényeket kivégezték. A téli ruházat nélkül napi tíz órás sáncmunkára vezényelt embereket alig élelmezték.

A nehéz fizikai munka, az éhség, a fagyás, a tisztálkodás hiánya, az élősködők hada, a többféle betegség és az őrök kegyetlenkedése naponta tucatnyi áldozatot követelt. A kőszegi táborokban 1944 novembere és 1945 márciusa között mintegy 2500, többségében zsidó ember vesztette életét. Nagy részük földi maradványait a háború után exhumálták és a budapesti Kozma utcai Izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra.

A szovjet előrenyomulás miatt a táborokat a németek 1945. március 22-25. között kiürítették. A még járóképes embereket gyalog hajtották nyugat felé. Sokan útközben meghaltak, sokukat kivégezték, például a hátramaradó betegeket lelőtték. Közel kétszáz embert Rohoncon (Rechnitz) gyilkoltak meg. Másokat vagonokban szállítottak a koncentrációs táborok felé.

Munkaszolgálatosok emlékútja Kőszegen

L. Kiss Csaba és Horváth Ferenc helyi kutatásainak, valamint Dr. Vadász Gábor - egykori, tragikus sorsú munkaszolgálatosok leszármazottjának - aktív közreműködésének köszönhetően a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2019 tavaszán helyszíni bejárást és megbeszélést kezdeményezett Kőszeg Város Önkormányzatával a II. Világháborúban Kőszegen munkaszolgálatosként szenvedő és elhunyt, az egykori téglagyár feletti hegyoldalban jeltelen tömegsírokban méltatlan körülmények között 75 éve nyugvó áldozatok emlékének méltó megőrzése, a történtek tárgyilagos bemutatása céljából.
A Kőszeget keleti oldalról határoló Guba-hegyet a történelmi emlékezet és a tudományos kutatás is az 1944–1945-ben itt életüket vesztett zsidó munkaszolgálatosok és civil személyek elföldelésének helyeként tartja számon. A tömegsírok ma egy több száz méter hosszú földúton közelíthetőek meg. Az 1947-ben exhumált tömegsírok és a munkálatok során keletkezett meddők napjainkban is jól azonosíthatóak a fákkal és bokrokkal benőtt terepen. Az elmúlt évek kutatásai bebizonyították, hogy az exhumálás nem volt teljes körű, a föld továbbra is emberi maradványokat rejt. A temetési hely tágabb környezetében jó állapotban fennmaradt – a munkaszolgálatosok által épített – zegzugos vonalvezetésű lövészárok és egy széles harckocsi árok is található. A munkaszolgálatos tragédia emlékére 1985-ben egy emlékpark került kialakításra a 87. számú főút mentén, az egykori téglagyár mellett, melynek középpontjában a munkaszolgálatos-emlékmű áll.
Többszöri helyszíni bejárást, valamint egyeztetést követően a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és Kőszeg Város Önkormányzata az említett útvonalon emlékút kialakítását határozta el 4 információs tábla felállításával, az emlékmű és környezete felújításával, valamint a főút mellett biztonságos közlekedést biztosító gyalogjárda megépítésével.
Az együttműködő felek megállapodtak abban, hogy a terület jogi rendezetlensége, valamint a tömegsírok kiterjedésének és a még nem exhumált holttestek számának pontos ismerete nélkül egy, a tömegsírok helyén kialakítandó emlékpark megvalósítása szakmailag jogilag és pénzügyileg is kockázatos és időben elhúzódó lenne. A zsidó közösség képviselői - vallási szempontokat is figyelembe véve – úgy nyilatkoztak, hogy a holttesteket az elhantolás helyén kell „békében” hagyni, az exhumálást nem támogatják.
Az Együttműködési Megállapodás értelmében Kőszeg Város Önkormányzata az emlékpark rendbetételét (Emlékpark kavicsos sétányának felújítása, növényzet karbantartása, részleges megújítása), valamint az Emlékpark és a Kórház utca közti 90 méteres járdaszakasz felújítását vállalta. Ennek 1.2 millió forintos költségét az Önkormányzat 2020. évi költségvetésben biztosította.
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum az emlékmű felújítását és az emléktábla felújítását (új emléktábla új szöveggel kerül elhelyezésre), az információs táblák szakmai és grafikai anyagának elkészítését, míg a MAZSIHISZ az információs táblák tartószerkezetének elkészítését, telepítését és a táblák nyomdai kivitelezésének költségeit vállalja.
A GesztenyeKék Természetbarát Egyesület az emlékparkba tavaly ősszel tölgyfát (Emlékezés Fája) ültetett, valamint az emlékúthoz kapcsolódóan 3 faoszlopon álló önálló, illetve négy, az információs táblákra rögzített útbaigazító tábla elkészítését és telepítését végezte el. A térképen jelzett útvonalon közelíthetők meg az emlékhelyek.

MUNKASZOLGÁLATOS TÖMEGSÍROK

A kőszegi kényszermunkatáborokban meghalt és megölt zsidó munkaszolgálatosokat a várostól keletre fekvő Guba-hegyen, a Lovagló-dűlőben, az egykori dögtemető területén temették el. A halottakat reggelente szekereken hozták ide. Naponta 10-20 embert temettek el, de 1945 januárjától a téli hidegben már naponta 40-80 ember is meghalt. Az elhunytakról hivatalos nyilvántartást nem vezettek.

A holttesteket bombatölcsérekbe, vagy a munkaszolgálatosokkal megásatott tömegsírokba helyezték. A 2,5-3,5 méter széles és 8-10 méter – helyenként akár 20 méter – hosszúságú tömegsírokat nem jelölték meg, a munkaszolgálatosoknak úgy kellett elegyengetni a földet, hogy semmi ne utaljon arra, mit rejt a föld. A tömegsírok későbbi helymeghatározását szemtanúk visszaemlékezésére alapozták.

Kőszegen 1945. novemberében született városi határozat a vértanúk végleges eltemetési helyéről és emlékük megörökítéséről. 1947 márciusában kezdődött meg az áldozatok exhumálása, de nem sikerült minden tömegsírt feltárni. A fellelt maradványokat 1947. áprilisában állami megemlékezésen újratemették a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben. A munkaszolgálatosok parcellájában – az ország más pontjain feltárt tömegsírokból exhumáltakkal együtt – összesen tízezer ember nyugszik.

Az 1950-es években a Guba-hegyre erdőt telepítettek, a területet visszafoglalta a természet. Mivel a kihantolás után a sírgödröket nem temették vissza, az 1947-es exhumálás nyomai ma is látszanak. Horváth Ferenc és L. Kiss Csaba kőszegi tanárok 2004-ben bizonyították és jelezték a hatóságoknak, hogy emberi maradványok vannak a területen. 2008-ban az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézet munkatársai részleges kutatást végeztek és egy előzőleg fel nem tárt tömegsírban ruhafoszlányokat és csontmaradványokat találtak. A vizsgálat bizonyította, hogy a területen mind a mai napig zsidó munkaszolgálatosok és elhurcoltak nyugszanak.

A Birodalmi Védőállás Kőszeg körzetében

A Birodalmi Védőállás (Reichsschutzstellung) a nemzetiszocialista Németország délkeleti határán, az osztrák-magyar határ mentén húzódott, nevezték „Délkeleti Falnak” vagy „Keleti Sáncnak” is. Kiépítését 1944. szeptemberében kezdték meg különböző országokból idehurcolt hadifoglyokkal, munkaszolgálatos magyar zsidókkal, a Hitlerjugend ausztriai tagjaival, valamint a helyi lakosság (a katonai szolgálatot nem teljesítő férfiak, nők és a nem katonaköteles iskolások) bevonásával. Az embertelen körülmények és gyilkosságok következtében a keletről elhurcolt (orosz, ukrán stb.) kényszermunkások és magyar zsidók ezrei vesztették életüket.
A védelmi vonal Pozsony és Rohonc közötti szakaszán a kényszermunkások mintegy 163 km harckocsiárkot, 90 km szögesdrót-akadályt és 558 km harci árkot építettek. Az ágyúk és gyalogsági nehézfegyverek számára 421 tüzelőállást alakítottak ki, és csaknem 2900 géppuskafészek és 2800 fedezék készült el.
Ennek ellenére a Birodalmi Védőállás sosem készült el teljesen. Ráadásul a német csapatok és nehézfegyverek elégtelen mennyisége miatt sem jelenthetett komoly akadályt az 1945. március végén megérkező támadó szovjet csapatoknak.

A harcárok
A németek 180-200 cm mély és kb. 40 cm széles harcárkokból álló rendszert ástak, amely összekötő árkokból, lövészkutakból és néhol gömb alakú, egyszemélyes vasbeton tüzelőállásokból állt. A különféle nehézfegyverek számára ugyancsak földbe ásott tüzelőállásokat alakítottak ki, amelyeket lehetőség szerint ugyancsak bekötöttek az árokrendszerbe.

A harckocsiárok
A védők a támadó páncélozott harcjárművek ellen harckocsiárkokat készítettek. Ezek mérete változó volt, de a 4-5 m széles és 3-3,5 méter mély változat volt a legelterjedtebb.

Harcok Kőszeg körül
A szovjet 3. Ukrán Front katonái 1945. március 29-én érték el Kőszeg körzetét, egy szovjet gépesített hadtest csapatai saját páncélosai támogatásával rövid harc után elfoglalták a várost, majd védelemre rendezkedtek be. Egy dandár azonban még aznap folytatta az előrenyomulást, és támadást indított Kloster Marienberg (Borsmonostor) elfoglalására, egy másik dandár pedig a Kőszeghez közeli Lukácsházát foglalta el. 1945. március 30-án a szovjetek északnyugat felé törtek előre, elfoglalták Landseet (Lánzsért) és Weinberget (Borosdot), s vonultak tovább Kaisersdorf (Császárfalu) irányába. A szovjet gépesített hadtest aznap – valószínűleg már német területen – öt M4A2 harckocsit veszített.