Kristóf Ágota, Agota Kristof (Csikvánd, 1935. október 30. – Neuchâtel, Svájc, 2011. július 27.) Kossuth-díjas magyar származású svájci író, aki műveit francia nyelven jelentette meg.

Gyermekkorát két testvérével együtt Csikvándon töltötte. Édesapja falusi tanító volt. Kilenc éves, amikor Kőszegre költöztek. Édesapját, politikai okokból, több éves börtönre ítélték. Szombathelyen bennlakásos kollégistaként végezte el a Szombathelyi Állami Általános Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumban, mivel Kőszegen nem volt leánygimnázum. Első verseit 14 évesen diákévei alatt írta. Érettségi után (1954) röviddel férjhez ment korábbi történelemtanárához. Két lánya és egy fia született.[1]

1956-ban férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba emigrált, és Neuchatelben telepedett le. Itt óragyárban dolgozott, később eladó lett, azután fogászati asszisztens. Új hazájában kezdetben magyarul írt, főként az asztalfióknak. Költeményeit a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölte. Miután megtanult franciául, francia nyelven kezdett el írni , először hangjátékokat és színdarabokat, majd a elbeszélő műveket. 1986-ban jelent meg első regénye, Le Grand Cahier, a Nagy füzet. Az igazi sikert ezek a franciául írt regények hozták meg számára. Műveit több mint negyven nyelvre fordították le.

Drámái közül többet színre vittek. Magyarul megjelent prózai művei fordítások. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1. Nem fáj - Szabadkai Népszínház.

Ölbei Lívia visszaemlékezése alapján a Vas Népe című napilapban megjelent rá emlékező írásban a Kőszegi Városi Könyvtárban, még 1997-ben tartott találkozóján elhangzott vallomásaira így emlékszik a szerző: "Nem szeretek kimenni az utcára. Félek, hogy rám ismernek, ott a városomban. Szeretném, ha senki se tudná, hogy mit csinálok. Idegen országokban nem bánom, de a megszokott környezetemben zavar...",, majd így folytatta: "Azt is mondta, hogy ha nem lenne ennyire nehezen megközelíthető, visszaköltözne Kőszegre."