Kovács Júlia (1947-2021)

Kovács Júlia 1947 október 19-én született Szegeden. Az Iparművészeti Főiskolán (ma MOME) 1972-ben szerzett diplomát üveg szakon. 1972 és 1979 között a nagykanizsai, majd a salgótarjáni üveggyárak tervező iparművésze volt, itt tervezett tárgyai többsége a Rendszerváltásig gyártásban maradtak, és széles körben ismertek a mai napig. Férje, Szilágyi András révén került közel Báthory Júlia személyéhez és művészetéhez, aki több tekintetben is hatott munkásságára. A Báthory Júlia által feltalált üveg megmunkálási technológiákat, így elsősorban a homokfúvást később teljesen a saját arcára formálta.

A kilencvenes évektől művészetének hangsúlyai az egyedi, képzőművészeti „üvegképek” felé fordulnak. Festői világának elemei a Szeged- Alsóvároson töltött gyermekkor emlékeiből, a népi vallásosság művészi elemeiből építkeznek egy sajátos személyes, költői világot alkotva. Közvetlen hatásnak talán Marc Chagall és Kondor Béla művészete tekinthető, ám a képzőművészeti világ egységessége mellett a kísérletező iparművész is jelen van. A képi megmunkálással egyenértékű igény számára a technika lehetőségeinek maximális kihasználása. Alkalmaz szita-technikákat, olvasztást, rogyasztást, csiszolást, homokfúvást vegyesen. A kétezres évektől áttörést ér el a kerámia és üveg anyagának együttes megmunkálása terén. Az általa kikísérletezett és kifejlesztett technikának a „samott-üveg” elnevezést adja. Munkásságáért 2007-ben Ferenczy Noémi díjjal tüntették ki.