Kávészünet Rátz Gábor húsbolt tulajdonossal
Postásként szerették meg az emberek
A Gyöngyös patak jobboldalán lévő Rátz kertészetet Lágler Antal hozta létre 1932-ben. Rátz Gábor anyai nagyapja volt ő, akinek Gábor édesanyja volt az egyedüli gyermeke. A kertészetet a Lágler nagypapa után az egyszál leány vitte tovább. Kiskorától dolgozott a kertészetben és alaposan kitanulta a szakmát. Amikor férjhezment Rátz Antalhoz, az egykori Iparcikk kirakatrendezőjéhez, szabadidejében már ő is bekapcsolódott a kertészetbe. Attól kezdve Rátz kertészetként vált ismertté a vállalkozás. Rátzéknak három fiúgyermeke született. Gábor, Antal és Péter. A legkisebb, Peti kiskorában tragikus balesetben meghalt. Rátzék egészen a nyolcvanas évekig kertészkedtek, aztán átálltak a koszorúkötésre. Gábor és Antal nehéz szívvel, de szüleik halála után a családi háztól megváltak. A koszorúkötést Tóni folytatja ma is, neki mindig jó érzéke volt hozzá. Ezen a hatalmas telken építettek két családi házat. Gábor a Kossuthban járta ki az általánost, zenei tagozaton. Jó szívvel és tisztelettel emlékezik osztályfőnökére, Marton Klári nénire, és az éneket tanító Csermely Irénke nénire. A zene szeretetét valószínűleg a művészetek iránti jó érzékkel megáldott édesapja plántálta belé, aki ugyan amatőrként, de nagyon szépen hegedült. Gábor meg az Úttörő Fúvószenekarban trombitált. Tizenkét évesen már a Felnőtt zenekarban is bevették és harminc évig le sem tette a hangszert. A szereplések, meg a heti két próba a vállalkozása indulásakor már nem fért bele az idejébe. Szombathelyen a Rudas László Közgazdasági Technikumban érettségizett, mérlegképes könyvelői, adótanácsadói képesítéssel. Ebben a munkakörben azonban sohasem dolgozott. A könyvelés akkoriban manuálisan történt. A tartozik, követel oszlop dereng még emlékei között. Számítógépet Szombathelyen a SZÜV-ben láttak egyszer, hatalmas orsós szalagokkal, szobát betöltő komputerekkel. Azzal végezték a nagy vállalatok bérszámfejtését. 1978-ban még ilyen volt a technika. A középiskolában a harmadik évfolyam után Kőszegen az OTP-ben töltötte nyári szakmai gyakorlatát. Főnökei, és a beosztottak is megkedvelték, érettségi után hívták is a bankba. Kezdő fizetésként 1450 Ft-ot ajánlottak neki. Nem volt nagy pénz. Közben érdeklődött más irányban is. A Posta többet kínált, rövid gondolkodás után őket választotta. Emberekkel bánni mindig szeretett, már három éves korától minden szerdán és szombaton a piacra járt a Lágler nagymamával, sokat tanult tőle. Csodálatosan bánt az emberekkel, ez nagyon tetszett a kisfiúnak. A Postánál a katonasággal együtt közel 12 évet töltött. Egy évig újságot hordott, majd egyesített kézbesítővé avanzsált, ami annyit tett, hogy a Felsőgyártól Sobakig (Kőszegfalva) övé volt a terület, napi 25 kilométert motorozott. Biciklizett, ha elromlott a motor. Akkoriban olyan voltam - szokta mondani - mint az ószeres, csak én nem mindent veszek, hanem mindent viszek. A motorja úgy nézett ki, mint a karácsonyfa, tele csomagokkal, levelekkel, nyugdíjfizetéskor pénzzel. Volt, hogy a Gulner-malomnál elakadt a hófúvásban a kenyeres, meg a tejes autó. Telerakták a motorja hátsó dobozait kenyérrel és tejjel, és a szántáson keresztül bevitte a boltba az árut, hogy legyen mit enniük.
Gábornak és Marikának két gyermeke van. Petyus Kőszegdoroszlón működik, nagyon ügyes kezű autófényező, de kickbox Európa-bajnok is. Gyerekkorától a Kőszegi Fúvószenekar oszlopos tagja. Kick-boxozik. Legutóbbi eredményei egy világbajnoki és egy európa bajnoki ezüst érem. Emellett magas szinten foglalkozik energiagyógyászattal, hosszabb időt töltött Nepálban. Bármibe kezd, mindent tökéletes szeretne csinálni. Kislányuk, Mónika közgazdászként végzett, majd a Corvinus Egyetemen pálinkamérnökként diplomázott. Ő lesz a versenyigazgatója a kőszegi Páratlan Párlatnapoknak. Közben több helyre hívják az országba pálinkaversenyekre bírálni. Előadásokat tart a kőszegi Evangélikus Szakgimnáziumban a vendéglátást tanuló diákoknak. Gábor felesége, Marika biztosította és biztosítja ma is a vállalkozás hátterét, könyvel, nyilvántartásokat készít.
-Amikor leszereltem, -1981-ben- attól kezdve nekem mindig volt állatom. Csirke, disznó, tojótyúk, nyulak, gyöngytyúk. Úgy tudtam, hogy a gyöngytyúk nem tud repülni. 1982-ben építkeztünk, üres telek volt a ház körül, csináltunk egy nagy kalyibát, háromezer gyöngytyúkkal. Egyszer aztán kiszabadultak és úgy elrepültek, mint a fácán, pedig életükben nem repültek még. Szemben a MÁV sportpályán lövöldöztük őket légpuskával. De jutott belőlük még a régi strand területére is. A gyöngytyúkot töröltük a vállalkozásból.
- Utána csak húscsirkével foglalkoztunk. Akkor a Sá-Ga-nak szállítottunk. (Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalat.) Mindig maradt pluszban, amit saját magunk kezdtünk vágni, voltak vevőink, házhoz vittük. Időközben Budapesten Hús- és Baromfiipari technikusi végzettséget szereztem, aztán rövid idő elteltével belevágtunk saját vágóhíd beindításába.1992 decemberében indult meg a csirke vágóhíd. Fél évvel előtte építettem nekik egy istállót és a saját nevelésű csirkéinket a SáGa-nak szállítottuk . Mindig maradt pluszban, amit saját magunk kezdtük vágni, voltak vevőink, házhoz vittük. Aztán rövid idő elteltével belevágtunk a saját vágóhíd beindításába, Start hitel segítségével. Küzdelmes időszak volt a kezdet. Még el sem kezdődött az építkezés, már látható volt, hogy bővítenünk kell, mert nem tudjuk a költségeket sem kitermelni. Kezdetben édesapám reggelente az éjszaka vágott, friss csirkét vitte a kőszegi piacra. A csúcson 28 alkalmazottal üzemeltünk. Vágtunk, daraboltunk, csomagoltunk, fagyasztottunk. Szállítottunk éttermeknek, konyháknak. Huszonöt évig csináltuk. Kilenc boltunk, viszonteladóink is voltak. 20 után az elkezdtünk "visszafelé fejleszteni". A jövedelmezőség csökkenni kezdett, és látva hogy gyermeink közül egyik sem folytatja, ez tűnt a megfelelő megoldásnak. Meg aztán kissé belefáradtunk. Most itt van az egykori csirkevágóhíd árván, a teljes felszereléssel, berendezéssel. Ezt a fiatalok úgy mondanák, hogy: -kuka! Jó esetben rosszvastelep a sorsa. Beletelt pár évembe, mire feldolgoztam, elfogadtam, hogy befejeződött. -Most egy olyan üzletem van, mely Kőszegen és a környékén párját ritkítja, - régi értelemben vett- húsüzlet. Egy komplett hentesbolt. Csak egy van belőle a közelben és távolban. Egy komplett hentesbolt. Veszünk egész csirkét, csirkedarabokat, aztán filézünk, darabolunk, fél disznót, tőkehúst tartunk. Csak hagyományosan előállított húskészítményeket árusítunk. Bükkfával füstölt sonkát, szalonnát, kolbászt, ízletes, házias töpörtyűt. Hagyományosan pácolással, sózással, füstöléssel készült hentesárut forgalmazunk az üzletemben. Szigorúan elhatároztam, csak olyan dolgokat árusítok, amelyek hagyományos technológiával lettek előállítva. Bevallom ez az üzlet a szívem csücske és egy kis kárpótlás a csirkevágóhíd után. Jól érzem magam ebben a munkában. Az emberek szeretete is jól esik. A visszatérő vásárlók mellett még ma is sok az új arc, és ez feltétlenül nagy örömmel tölt el. Azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk.
- Postás koromból a régiek a mai napig megkeresnek és vásárolnak nálam, és szívesen idézik fel a múlt eseményeit. A postás állás bizalmi állás volt, nem tudhatta meg a szomszéd, hogy a másiknak mennyi nyugdíjat vittem, vagy kinek jött bírósági értesítője. Nem lett volna szívem a csomagértesítőt átadni, hogy jöjjenek be érte a postára, a városba. Inkább kivittem a küldeményt. Visszafelé jövet elhoztam az idősek gyógyszer receptjét, kiváltottam, másnap vittem a gyógyszert. Sobakban azért szerettek, mert olyan nem volt, amit nem csináltam meg. Postás koromban is mindent megcsináltam, mert szeretem az embereket, így vagyok a hentesüzlettel is.

Kiss János