Kávészünet prof. Dr. Lőrincz Zoltán művészettörténésszel
A művészet és a vallás viszonya
Lőrincz Zoltán professzor úr Debrecenből indult, a fővárosban nevelkedett, több mint
harminc éve Kőszegen él. Szombathelyen, Kaposvárott, Zürichben, Birminghamben, Oxfordban, Bécsben és még sorolhatnánk merre járt, hol tanult, tanított. Teológus, ismert művészettörténész. Munkásságának egyik kiemelkedő területe a művészet és vallás viszonyának kutatása a különböző korszakokban. Városunkban nemcsak a református gyülekezet egyik meghatározó alakja, de a Kőszegi Művészeti Egyesület aktív tagja, vezetője is.

-Szinte az egész eddigi életét az iskolapadban töltötte, a katedra hol ezen, hol azon az oldalán.
-Ez valóban így van, nagyon szerettem tanulni és tanítani. Számomra a tanulás nem feladat volt, hanem mintegy „szórakozás”. Jó dolog tudni és a tudást átadni.
-Debrecenben a Hittudományi Egyetemen 1977-1982-ig tanult.
-Igen, fantasztikus volt, olyan professzor egyéniségeket hallgatni, mint Makkai László (egyháztörténet), Varga Zsigmond (klasszika filológia), Czeglédi Sándor és lehetne a felsorolást folytatni. Ez úton is köszönöm nagyszerű professzoraimnak mindazt, amit tőlük tanulhattam és kaptam.
-Zürichben az Egyetemen művészettörténetet és teológiát hallgatott.
-Makkai professzor úr segítségével kaptam egy svájci ösztöndíjat. Altendorf professzor úr egy szemináriumot vezetett „Reformáció és kulturális fordulat” címmel, ez meghatározta ezt követően az életem.
-Három év kihagyás után újabb öt év következett az ELTE könyvtár és művészettörténet szakán. Amikor is megszerezte a dr. univ fokozatot.
-Ekkor dolgoztam már az egyetemen és írtam a doktori disszertációmat. Olyan témát dolgoztam fel, amely nóvumnak számított akkor a reformáció és a művészet viszonyát illetően.
-Birminghamben 1990-ben ismét művészettörténetet tanult. Mi késztette a szak ilyen sokoldalú megismerésére?
-Ezt az ösztöndíjat is egy professzoromnak köszönhettem. Más a német és az angol történetírás, mások voltak a hangsúlyok, a kutatási témák. Az angolok inkább a nagyvilágot vizsgálják és a helyi hagyományokat nézik, míg például Svájcban inkább a lokalitás az első. Izgalmas feladat volt ezek megismerése, a módszerek, a forráskutatás eltérő volta.
-1999-ben megszerzi a PhD fokozatot.
-1993-as felsőoktatási törvény alapján az egyetemi oktatóknak a dr. univ-okat át kellett minősíteni PhD fokozatokra. Írtam egy új doktorit, amely a református templomépítészet elveit és azok történetét dolgozza fel. S ezzel párhuzamosan épült a kőszegi református templom és tanítottam a szombathelyi főiskolán. Többször csináltam párhuzamosan dolgokat: tanítás, könyvírás, kutatás …
-Következett a habilitáció, ismerve az előadói képességeit, ez is megillette Önt.
-Történelemtudományból írtam a habilitációmat, s itt lép be az életembe Szent Márton. 1996-ban kértek fel egy előadás tartására a szent barokk ábrázolásairól. Ennek eredménye lett egy könyv és aztán a habilitáció „Nem vonakodom a munkától” címmel - Szent Márton mondta annak idején -, amely 2004-ben a Habilitationes Savarienses sorozatban jelent meg.
-Külföldi egyetemeken vendégtanár az ezredfordulón. A Bécsi Egyetemen a szemeszter témája: A magyarországi reformáció és a művészet viszonya volt.
-Ahogyan említettem Svájc óta kísérte az életem ez az izgalmas téma. Egy évvel később már a transzcendens megjelenését vizsgáltam Közép-Európában. Ez már egy nehezebb feladat volt.
-Közben 1991-2005-ig a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola oktatója, majd a Kaposvári Egyetem tanára lett.
-A somogyi városban 2003-tól 2018-ig tanítottam. Ma már ennek az egyetemnek a professor emeritusa vagyok. A fővároson kívül csak Kaposváron van egyetemi szintű színészképzés, látványtervező, fotográfus és sok más szak. Újabb kihívás volt ez és tapasztalat.
-Vendégelőadóként magyarországi művészettörténetet tanított 2003-ban Oxfordban.
-Az angolok ügyesen megoldják ezeket az oktatási feladatokat, blokkosítanak. Egy trimeszterben én csak két napot tanítottam, egyik nap is két előadás délelőtt és délután, majd egy másik nap ugyanez. S aztán arra is jutott idő, hogy az országot, annak emlékeit és múzeumait felfedezze az ember. Beszélek angolul is, egy magyar azonban soha nem veszti el akcentusát, de így van ez rendjén, ez az anyanyelvem. S ha valamiért, akkor irodalmunk és költészetünkért érdemes magyarnak lenni. Radnóti írja: „ ...s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom…” Lehetne ezt bármelyik nyelvre lefordítani? S ugyanakkor bemutathattam nemzetünk művészetét, de csak vázlatosan, ez csak egy bevezető kurzus volt.
-Melyek a kutatási területei?
-A művészet és a vallás sajátos viszonya, a reformáció és a művészet kapcsolata különösen hazánkban, a protestáns templomépítészet kérdései, a szakrális tér és az építészet viszonya, az ikonográfián belül Szent Márton alakja és ábrázolásai. Olyan területek, amelyekkel szinte senki nem foglalkozik hazánkban, csak én. Jó érzés ez!
-A Kőszegi Művészeti Egyesület aktív tagja, vezetője. Miért tartja fontosnak a város életében ezt a civil szervezetet?
-Kőszeget az Isten is a művészetek városának teremtette. Ennek megvannak a zenei, irodalmi, oktatási előzményei, kevésbé a képzőművészeti. S itt meg kell említenem a másik két alapító nevét: Németh János festőművészt és Erwin Birmeyer művészettörtész-festőművészt. Ő készítette rólam ezt a festményt. Nem csak nagyszerűen ábrázolta a karaktereket, hanem kedvenc témáját, a tájat is számtalanszor megfestette. Ugyanakkor hetvenedik életévét is betöltötte, amikor kezdődött az absztrakt korszaka. Nagy formátumú személyiség volt. Németh János több generáció inspiráló tanára, jól ismert művésze a városnak. 2020-ban kezdtük az „üzenő plakátokat” a város különböző pontjain elhelyezni. Fazekas István költőt hívtuk legutóbb segítségül: ”A művészet szerepe most is ugyanaz, mint száz évvel ezelőtt, vagy mint ezer évvel ezelőtt: segít elviselni a bajokat.” S bizony ez nagyon fontos ebben a meglódult időben. Ezek a plakátok január végéig láthatók a városban.
-A kőszegi reformátusok és a gyülekezetük is a szívügye.
-Egy nagyon lelkes kis csapatról van szó. De a hit és elkötelezettség - ami a legfontosabb -mellett fenn kell tartani az infrastruktúrát, a templomot, a parókiát. Ami már egy sokkal nehezebb feladat.
Ezúton is kívánok a várost szerető minden polgárnak: boldog, békességes új esztendőt!
Kiss János

A festményt Erwin Birnmeyer készítette, Kámán Zoltán fotózta