Áll már néhány sátor, itt-ott csoportba verődött középkorú és fiatalabb csoportok beszélgetnek az Ibrahim Martalócai feliratú török zászló alatt. Fát hoznak az esti tábortűzhöz, azt pakolják le, meg egy méretes hűtőszekrényt helyeznek üzembe. Újabb sátrakat állítanak, verik a sátortartó cölöpöket. A tervek szerint ezen a napon már 20-30 fő kint alszik a török táborban. Köztük Németh Gábor a feleségével, Beával és három gyermekükkel. Azon alapítók közé tartoznak, akik kezdettől részt vesznek a rendezvényen. Bea meséli, ölbevaló volt Kitti, a kislánya, amikor már vele együtt ott volt a török harcost alakító csapatok mellett, vízet hozott nekik és ápolta a „sérülteket”. Mindketten tagjai a Kőszegi Ostromnapokért Egyesületnek. Gábor pár perce érkezett meg burgenlandi munkahelyéről, de máris fáradhatatlanul szállítja a kellékeket a hétvégi várostromhoz. Van itt szőnyeg, kaftán, csizma, zászló, fegyverzet, minden, ami az élethű látványhoz és az éjszakai sátorban alváshoz kell az öt fős családnak. Keresünk egy csendes helyet, ahol válthatunk pár szót az előkészületek közepette. Rögtön megtudom, hogy az egyesületen belül ők az Ibrahim Martalócai. Minden februárban disznót vágnak. Azt dolgozzák fel, sonkát, szalonnát, húsos kolbászt készítenek, megfüstölik és vákuumcsomagolásban a spájzban tartják. Évközben ezt élik fel, mindenki beszáll a ráeső anyagiakkal és ezt viszik magukkal az utak során. Hiszen felkérésük a különböző helyszíneken rendezett és az utóbbi időben reneszánszát élő, egyre divatosabb várjátékokra van bőven.
-Nemrég jöttünk meg az egyesületünkkel a lengyelországi Woyniczból, a Dunajec völgyében fekvő kisvárosból, ahol a Várpalotai Darabontokkal együtt az 1655-ös csata emlékére a várjátékokban a magyar segítséget mi képviseltük a betörő svéd csapatok ellen. A kapcsolat a várpalotaiaknak köszönhető.
- Pénteken lesz a főpróba. Ma belakjuk a tábort. Estére tábortűz lesz, meg főzés. Természetesen jóféle disznóságok lesznek reggelire is, ebédet meg a Bécsikapuból hoznak. Igen vidám a társaság, azt szokták mondani nem vagyunk muszlimok, csak a török zsoldért harcolunk, így van ez a sörrel is, ebben a forróságban. Az egyesületünk adja a magyar és a török harcosokat is. Vannak olyan rendezvények, koszorúzások, amikor mindenki magyar uniformist visel. Mindkét szerelésünk megvan. A 90-es évek végén, mint íjász csöppentem bele a várjátékokba. Oda a Csabai József hívott, majd később Mozsolicz Tibor szervezett be az ostromnapokba. Az első két évben magyar voltam a játékokban, tűzes nyíllal kellett felgyújtanom a várat. A tűzoltósági munkám kezdetével aztán átkerültem a török csapatba.
-A történelmet két csapat nélkül újrajátszani lehetetlen. Szerepünk szerint törökök vagyunk, de a szívünk magyar. -ezt Bea fűzi a gondolathoz.
-A gyerekek is szerepelnek, beleszülettek - mondja Bea, Gábor felesége. A kislányunk már féléves korában velem volt, amikor a csatába bevonultunk, az ágyú és puskalövésekre fel se riadt, a végén a vastapsra ébredt fel. Eleinte azt hitték a nézők, hogy játék babát viszek a hordozókendőben. Így a támogató háttér biztosított Gábornak, most már az egész család együtt van az ostromnapokon is. Kristóf 14, Kitti 12, Ákos 9 éves. Nekik is van jelmezük, imádják a játékot.
-Ma este tábortűz a Hagyományőrző gyerekeknek lesz. Mindenki maga gondoskodik a sátorban alváshoz a fekhelyről, ami lehet hálózsák, matrac, tábori ágy, kinek mije van. Martonszálláson voltak Hagyományőrző táborban, ott 2 napot töltöttek, a többit Kőszegen keddtől szombatig és ma este tulajdonképpen egy összetartás lesz nekik a tábortűzzel és a kint alvással. A táborozás alatt ismerkedtek, a lovaglással, az íjászattal, a régi magyar hagyományokkal. Bőrfonásokat tanultak, a mi gyermekeink karkötőket meg szütyőket készítettek és hozták haza. A sátorépítést gyakorolták, fegyverélesítést végeztek. Ők lesznek a mi utódaink a történelmi várjátékokban. Vívás közben az összecsapódó szablyák lapjai sorjásak lesznek, amik sérülést, ruharongálást, kézsérülést okozhatnak egy lecsúszó vágásnál. Ezért megtanulták a sorját lecsiszolni. Pénteken az ország legismertebb vívója, Schunder László fog a gyerekeknek harci előadást, szablya vívást és gyakorlást tartani.
-Természetesen megpróbálunk hűek lenni a történelmi eseményekhez, az évek során mindig bekerül valami újdonság a legújabb kutatási eredmények nyomán. A forgatókönyvet az idén Csiki István írta, porolta le, gondolta újra a történetet. Alkalmazkodni kell a csata során a helyszínhez. Minden csata, minden megmozdulás, szereplés előtt van egy eligazító megbeszélés a csapatok vezetővel, akik meghatározzák a feladatainkat, majd bejárjuk a helyszíneket, a pontos érkezési és szereplési helyeket. Mindenki pontosan tisztába kerül azzal, hogy mi történik, és abban neki mi a szerepe.
-A lőfegyverekkel, szúró, vágó fegyverekkel nagyon gondosan kell bánni. Gondolnunk kell előző évi tapasztalatok alapján még arra is, hogy a csata helyszínén a vas és beton műtárgyakat szalmabálával fedjék be baleset megelőzésből - fűzi hozzá Bea.
-Nagyon komoly szabály, hogy szablyavíváskor az ellenfél szemébe nézünk, megpróbálunk a fej fölött vívni, sorbatámadás alkalmával nem szabad átdöfködni. A puskával harcolóknak egy pirotechnikai tanfolyamon kell részt venniük, vizsgáznak is a tanultakból.
-Ebben az évben a rendezvényeik megsokasodtak. Voltunk Tatán, Várpalotán, Kapuváron, Sárváron, Woyniczban, Ostromnapok itthon, aztán Körmend következik, Szigetvár és végül Erdélybe Szilágysomlyóra megyünk. Egy kisebb csoport még Egerbe is megy közben. Az utazás költségeit a fellépti díjakból fedezzük, igyekszünk takarékoskodni, hogy felszereléseinket fejleszteni tudjuk
-Még az idén Törökországba, Kemerbe tervezünk egy utat. Eláruljuk, hogy ez beszerző utazás is lesz. Megpróbálunk autentikus török dolgokat hozni, hogy még élethűbben tudjuk a török tábor hangulatát a jövőben megjeleníteni.
Azt is megtudtam, hogy a gyerekek és a nők ruházatát nagyrészt mindenki saját maga állja, mivel az ő szereplésükért általában nem számolhatnak a meghívásos szerepléseken fellépti díjat. Az egyesület a szűkös anyagi keretek ellenére próbál segíteni, mivel a gyerekek és a nők jelenlétükkel segítik és színesítik a tábori életet.

Kiss János