Kávészünet L. Kiss Csaba tanár úrral

Végjáték a határon 1944-45

Az 1970-es évek elején az Express Ifjúsági- és Diákutazási Iroda tolmács idegenvezetőjeként többször jártam Lengyelországban. Első útjaim egyikén főleg kőszegi fiatalokból álló csoportot vezettem Ausschwitzba, az egykori koncentrációs táborba.

Mély nyomot hagyott bennem a magyar pavilon bejáratával szemben elhelyezett gigaposzter nagyságú fotó, mely a kőszegi vasútállomást örökítette meg. A zsidókkal zsúfolt marhavagonok mellett szuronyos, kakastollas csendőrök álltak. Sok idő eltelt, mígnem a rádióban is lehetett hallani arról, hogy a háború végén főként zsidókat telepítettek munkaszolgálatosként Kőszegre. Velük építtették a Birodalmi Védőállást. Ahogy a front közeledett Kőszeg felé, a nyomokat eltüntetni akarván, vagonokba terelték a még munkaképes munkaszolgálatosokat, és vitték őket Nyugatra. A sanyarú körülmények és a rendkívül hideg tél miatt sokan megfagytak, betegségek tizedelték őket. A Guba-hegyen tömegsírba helyezték a halottakat. Kőszegi fuvarosok szállították őket, de nem beszélhettek róla. A történtekről sokáig nagy volt a csönd. Aztán 2015-ben megjelent Horváth Ferenc és L.Kiss Csaba Végjáték a határon című könyve, mely ezt a sokáig agyonhallgatott témát dolgozta fel. L. Kiss Csaba minden március 24-én ott van a volt egykori Városi-téglagyár előtt kialakított emlékhelyen és vezeti az érdeklődőket az emlékezés útján. Vele beszélgettünk.
- Kérlek mesélj arról, hogy miért kezdtél foglalkozni a holokauszt kőszegi vonatkozásával.
-Apai ágon tősgyökeres kőszegi vagyok. A nagyszüleim évtizedeken keresztül a MÁV Nevelőotthonban éltek és dolgoztak. Gyerekként én is sokat játszottam a parkjában. Általános iskolai tanulmányaimat azon falak közt a folytattam, ahol már több mint húsz éve tanítok. Az intézmény akkor még Kossuth Zsuzsanna nevét viselte. Később két egykori tanárom is kollégám lett, Gabi néni -(Süléné-Fodróczy Gabriella - végzősként tanította az ének tantárgyat, Feri bácsi -Horváth Ferenc - pedig fizikára oktatott. Történelemtanárként érdekeltek a régi kőszegi történetek, Feri bácsi pedig szívesen mesélt. Természetesen a második világháború időszaka is szóba került. Miután a szakdolgozatomat a kőszegi izraelita temető sírjainak feldolgozásából írtam, természetesen az ezzel kapcsolatos ismereteinket is összevettettük. Ennek során kiderült, hogy a szakirodalomban szereplő adatok és Feri bácsi elbeszélései homlokegyenest eltérnek egymástól. Minél többet beszéltünk a témáról, annál inkább azt érzékeltem, ha igazak a kollégám által összegyűjtött szóbeli közlések, akkor az utókor nagyon komoly, mulasztásos kegyeletsértést követett el a holokauszt áldozataival szemben.
-Miért éppen Kőszegre hozták a több mint nyolcezer munkaszolgálatost, főként zsidókat?
- A II. világháború végén stratégiai helyzetének köszönhette Kőszeg városa „kitüntetett szerepét”. A város polgárai nem vágytak arra, hogy településük a nyilas hatalom egyik utolsó menedékhelye legyen. A város zsidó lakosságát az ország vidéki zsidóságával egyetemben 1944 nyarán megsemmisítő táborokba hurcolták. A budapesti zsidóság ettől megmenekült. Számukra a nyilas uralom kegyetlensége jelentette az igazán vészterhes időszakot. A nyilas hatalomátvétel pecsételte meg sorsukat, mikor 1944 őszén sokukat Nyugat-Magyarországra szállították, hogy a hevenyészett módon, általában gyárak területén kialakított táborokból kivonulva nap mint nap árokásást végezzenek. A Kőszeg keleti oldalán húzódó erdőben ma is több helyen találkozhatunk azokkal a tankcsapdákkal, futóárkokkal, melyeket ekkor ásattak a szerencsétlenekkel. A nyilasok a Harmadik Birodalmat akarták ezzel az „erődrendszerrel” megvédeni.
-Hol helyezték el ezt a nagy létszámú tömeget?
-A Gyöngyös bal partján található gyárak váltak ideiglenes táborhelyekké. A Czeke-téglagyár és a később felrobbantott Sörgyár területe volt a fő telephely. Ezek a tankcsapdarendszer közelében feküdtek, és így a város polgáraitól is elkülöníthetőek voltak a munkaszolgálatosok. De tömegek voltak Bozsokon és Kőszegfalván is istállókban elhelyezve. Sajnos, az amúgy is rossz ellátási körülményeket a tél beköszönte tovább fokozta. Az emberek között aratott a halál, ami a különböző betegségekből adódott. Sokan szenvedtek tífusztól vagy vérhastól, orvosi ellátást pedig nem igazán kaptak.
-Többször hallottam a túlélő dr. Bács Pál visszaemlékezését a márciusi emléknapon. Beszélt a gyárkéményen át bedobott Zyklon-B gázzal való gyilkolásról.
-Az elgázosítás kérdésére nem tudok egyértelműen válaszolni, mert a források ellentmondásosak, a dr. Bács Pál által említett helyszín és módszer pedig alkalmatlan volt egy ilyen veszélyes művelet kivitelezésére. Számomra nem bizonyított, hogy Kőszegen ilyen történt volna. Az utóbbi időben a megemlékezéseken sem kerül elő a kérdés. A gázosításnál bestiálisabb volt a tehetetlen haldoklása sok-sok szerencsétlennek.
-Mi történt a rengeteg halottal? Hová temették el Őket?
-A gyártelepeken elhunyt halottakat a város fuvarosai folyamatosan szállították ki a Lovagló-dűlő területén fekvő rétre, ahol ma erdő található. Az itt kialakított tömegsírokba temették a kb. 2500 halottat.
-Mi történt az elhunytak maradványaival a háború után? Hogyan akarták megadni a végtisztességet a tömegsírokba eltemetett emberek számára?
-A háborút követően központi akarat született arról, hogy a nyugat-magyar térségben elföldelt budapesti zsidó emberek maradványit exhumálják, és közös díszsírhelyet alakítsanak ki a Kozma utcai izraelita temetőben. Kőszegen is történt exhumálás, de képtelenek voltak a megadott időre befejezni.
-Tehát még ma is létezik tömegsír Kőszegen?
-Ami ezután következett az döbbenetes, mert egyszerűen több száz halottat az exhumáló bizottság - akik között holokauszt túlélők is voltak - a tömegsírban hagyott. Erről meséltek Feri bácsinak a régi kőszegiek. Ez is egy ellentmondás, mert az írott dokumentumok tanúsága szerint az exhumálás teljeskörűen megtörtént.
-Ekkor kezdtetek kutatni?
-Ezt a patthelyzetet csak úgy lehetett feloldani, ha Feri bácsival bejárom a tömegsírok területét. Ő is csak azért találta meg az időközben a határsáv miatt telepített erdőben a helyüket, mert az exhumálás gödrei ma is ott tátonganak. Bejárva a térséget, Feri bácsi felhívta a figyelmemet a jól látható talajbolygatási nyomokra. A felfedezéseit már a nyolcvanas években megosztotta több illetékes személlyel, de mindig merev elutasítással találkozott. Ezért éreztem, hogy nem marad más lehetőségünk a tömegsír meglétének bizonyítására, mint egy illegális feltárás végrehajtása. A kutató lyukat 2004 kora nyarán ástuk. Reméltem, hogy a bizarr vállalkozásunk nem jár sikerrel, de sajnos előbb ruhafoszlányok, majd csontok is előkerültek, végül két emberi koponya. Mindent a helyszínen hagyva bejelentést tettünk arról, hogy emberi maradványokat találtunk az erdőben. A rendőrség által lefolytatott nyomozás megállapította, hogy rég elhunytakról van szó, így nem rájuk tartozik az ügy. Papírzacskóban visszaadták Feri bácsinak a két emberi koponyát, amit a szertárban őriztünk addig, amíg elkezdődött az igazságügyi szakértői vizsgálat. Naivan azt gondoltuk, hogy a szerepünk itt lezárult, mert megbolydul az ország, és elkezdődik egy komoly kutatás, megtörténik a helyszín rendbetétele és emlékpark kerül kialakításra.
-Ami a mai napig nem történt meg.
-Némi médiafelhajtáson kívül az égvilágon nem történt semmi. Négy évvel a mi feltárásunk után következett a szakértői kutatása a területnek, ami immáron hivatalosan bizonyította, hogy tömegsír van a területen, de mégsem történt változás az ügyben.
-Mi lehetett az oka?
-Állítólag a fő akadály, hogy osztatlan közös erdőbirtok-tulajdonban van a terület. Mi a magunk szerény eszközeivel a méltó emlékhely kialakításának ügye mellé próbáltunk állni. A közel húsz év alatt politikai oldaltól függetlenül sok ígéreteket kaptunk. Az emlékhely kialakításának kérdésével minden megkeresett politikus egyetértett, legyen az jobb vagy baloldali, csak akarat nem volt a megvalósítására. Több fórumon próbáltam lobbizni emlékhely kialakítási tervemmel, mely Dávid-csillag alakjában elhelyezett üres betonkoporsókkal utalna az utókor mulasztására.
-Belátható időn belül pont kerülhet a történet végére?
-Azt is el kell mondani, hogy az évek alatt sok pozitív fejlemény is történt a városban. Ilyenek a Bass Rezső lakóháza előtt elhelyezett botlatókő, a hosszú idő után végre gyönyörűen megújult a zsinagóga is. A Szülőföld kiadó vezetője, Farkas Csaba segítségével pedig megjelenhetett a könyvünk, melyben próbáltuk összegyűjteni a városunk vészkorszakáról fellelhető írott és szóbeli anyagot. Ígéret van arra is, hogy a felszedett régi sínekből, a vasútállomás előtt megvalósulhat egy emlékműve azoknak a kőszegieknek, akiket ezeken a vágányokon álló szerelvényeken szállítottak a halálba. A tömegsírokkal kapcsolatban pozitív fejlemény, hogy legalább kihelyezésre került néhány információs tábla tájékoztatva az arra tévedőt, hol is jár. Csak remélni tudom, hogy az emlékpark kérdése nem került le végleg a napirendről. A régi emlékmű felújításra került, továbbra is ott van minden március végén a városi megemlékezés. A tömegsírokhoz pedig a vezetésemmel látogatunk ki, ahol beszélek a közös feltárásunk körülményeiről.
A következő gondolatot az interjú készítője teszi hozzá, a tervek szerint az intermodális csomópont mellett a vasútállomás előtt kerül elhelyezésre a MÁV Nevelőotthonból elszállított 375-ös gőzös és a mellékkocsi felújítva, melyet a Közlekedési Múzeum ajánlott fel a városnak. A termeskocsiban a városi múzeum kíván a holokauszt áldozatainak is emléket állítani.

Kiss János