Kávészünet Kálid Artúr színművésszel
Négy éve segíti színre vinni a nyarat
Kálid Artúrt a színházi szerepek nem kerülték el, hiszen lassan a száz felé közelít alakításainak a száma. Jellegzetes orgánuma és foglalkoztatottsága révén mégis az egyik legismertebb szinkronszínészünk. Filmszerepei is 10 körül vannak, legismertebb TV filmje az Angyalbőrben-nel indult, aztán a Barátok közt jött, majd a Pasik, a Tanár, a Tűzvonalban… Játszott a Vígszínházban, a Pesti Színházban, a Bárka Színházban, a Kovátsműhelyben, a Gózon Gyula Kamaraszínházban, a Tháliaban, a Karinthy Színházban, Miskolcon a kamaraszínházban, nagyon kedvelik egymást a Gólem Színházzal. Az idén a Kőszegi nyári várszínházban már negyedszerre segíti színre vinni a nyarat. Első alkalommal a Hajmeresztő, majd az Öreghíd alatt, -amit a pandémia okán két egymást követő éven is játszottak- következett a Szénakutyák című önálló estje. Weöres Sándor egyébként is a kedvence. Most pedig a Dicső Dániel rendezésével indult Shakespeare Szentivánéji álom-jában Vinkli, illetve Tündér. Egy hetes intenzív próbát követően Dicső megbetegedése miatt Hegedüs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, -aki a darabban Tompor Miklóst formálja meg- vette át a rendező szerepét. Az egyhetes közös munka így simán folytatódott. Beszélgetésünkkor már nagyban folytak az utolsó simítások Dicső Dániel intenciói és elképzelése alapján. Kálid Artúrt 1988-ban a Ki mit tud?-on versmondásaiért jutalmazták. A versenyre a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium tanárai nevezték be. 1989-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, ott ismerte meg feleségét, Murányi Tündét. Együtt játszották el a Trisztán és Izolda címszerepeit. Fellépett még Az ember tragédiájában is Ádám szerepében, a Padlásban mint révész, a S.Ö.R.-ben (Shakespeare Összes Rövidítve), a Rocky Horror Show-ban. 1993-ban végzett a Főiskolán. 1991-től a Vígszínház tagja, 1997-től pedig szabadúszó színész. 1996-ban Souvenir-díjat kapott. Főképp színházban játszik, gyakran szinkronizál is. A szabadúszó státusznak megvannak a veszélyei, így volt a pandémia alatt is. Míg az anyaszínházzal rendelkező művészek kaptak valami apanázst, addig ők nem. Gyermekeik már felnőttek, A kisebbik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanul építészetet. Most jött vissza fél éves Erasmus ösztöndíjjal Barcelonából, ahol egy építész irodában dolgozhatott. A két évvel idősebb, 25 éves nagyobbik a Kaposvári Egyetemen készül a színész pályára.
-Állami gondozásban nőttem fel és már 9-10 éves koromban foglalkoztam versmondással. Fölfedezték, hogy eléggé pontosan és nem deklarálósan értelmezek egy verset és nem is úgy mondom el, hanem egyszerűen közlöm a mondanivalót. Ezt korán meglátta az irodalomtanárom. Ő javasolta, hogy versmondással kéne foglalkoznom, mert van hozzá tehetségem. Mire gimnáziumba kerültem, már színész szerettem volna lenni. Középiskolában két színjátszókörben is benne voltam, minden versmondó versenyen elindultam.
-Negyedszer vagyok Kőszegen. Talán három éve éppen Bozsokra, a Határmenti Vígadóba tartottunk, amikor Göttinger Pali az Öreghíd alatt rendezője, írója megemlítette, hogy volna egy jó ötlete számomra. Pócza Zoliék kérték, hogy Weöres Sándor apropóján jó lenne egy monodráma és Gelencsér Ildivel ragaszkodnak ahhoz, hogy én adjam elő. Meg is írta a Szénakutyákat. Megtisztelőnek éreztem, ez nagy bizalom. Más dolog az, hogy az ember egy darabban partnerekkel hogyan működik. Már többször is visszahívtak Kőszegre, úgy érezték, hogy van keresnivalóm a színpadon. Lehet, ilyenkor arra is gondolnak, kinek van húzó neve, bár én ezt magamról nem gondolom. Ez csak az egyik szempont, nyilván akit felkérnek az ő „kis birodalmukba” fontos, hogy egyfelől jól lehessen vele kommunikálni, szerethető ember legyen, másfelől nem elhanyagolható hogy képessége, netán tehetsége is legyen. Ezt megfejelendő egy monodrámára kérnek fel.
-Amikor a pályára kerültem, láttam, hogy ez egy társasjáték, de készülnek önálló estek is. Magamban azzal viccelődtem, majd ha öreg leszek és menni sem tudok, majd én is összeállítok ilyen önálló estet. Karinthy a kedvencem, de még nem éreztem idejét az önálló estnek. Még nem vagyok olyan öreg, másrészt ez nagyon veszélyes műfaj. És akkor 52 évesen jön egy ilyen lehetőség, hát nem ugrottam el előle. Weöresnek sok művét olvastam. Azt tudtam, hogy egy közkincs. Iszonyú nehéz volt megtanulni, kibeszélni, fogyaszthatóvá tenni, közel vinni a közönséghez. Van benne líra, dráma, humor, szép halála van ennek a képzeletbeli macskának, játszhatóvá vált, örömmel bíbelődtünk vele. A Szentivánéji álom után 19-én újra eljátszhatom. Nagyon várom, az Európa-Ház udvarán lesz ez a kamara előadás.
-A Szentivánéji álomnak pedig különleges világa van azzal, hogy Shakespeare megteremtette ezt a tündérvilágot. Akárhányszor színre viszik, újra nekifutnak, hogy ezt honnan kell megközelíteni. El kell fogadnunk, hogy ennek van egy mesei, transzcendens lényege, de hogyha van az embernek Isten-hite, ha hisz valami felsőbb erőben, akkor onnantól nem nehéz elrugaszkodni és azt mondani, hogy egy darabban miért nem működhetne ez. Tulajdonképpen a szereplői is valami istenféleségek, hiszen a szervező elvet képviselik, ott uralkodnak az erdő és a város népe fölött. -A történet egyébként Athénben játszódik, ahol van egy uralkodó. Elindul két szerelmes párnak a civódása, az egyiknek az apja nem akarja, hogy egybekeljenek. Ezért elhatározzák, hogy megszöknek. Ez a valós világ. Közben megismerkedünk a tündérléttel. Ott is van egy uralkodó pár, Oberon és Titánia, akiknek vannak alattvalóik, a híres szereplő a Pukk, aki egy mindentudó, mindenhez értő kis manó, kis kobold, attól függően hol, hogyan értelmezik, hol férfi, hol női szereplő alakítja. Nálunk Takács Kati. Oberon és Titánia között is van egy konfliktus, de nekik közben uralkodniuk is kell, de azt látják, hogy a szerelmespárok körül nincs minden rendben és Oberon megbízza szolgáját, Pukkot, hogy hozza rendbe a dolgot. Egy varázsitallal a megfelelő párokat hozza össze. A probléma az, hogy apró félreértés történik, rossz helyre csöppenti az elixírt és innentől kezdve beindul egy vígjátéki, másfelől egy nagyon mély drámai vonulat. Hiszen egyszer csak akik szerelmesek voltak, azok elkezdik utálni egymást, aki reménytelenül volt szerelmes, abba mindenki szerelmes lesz hirtelen. Fölfordul minden. Azért is jó cím az álom, mert abban gyakorlatilag minden megtörténhet. Tulajdonképpen meg is történik. És még van egy harmadik vonal is, ez pedig a mesteremberek vonala, amelynek én most éppen tagja vagyok. Ők az ügyeskedők, a mai korban is megtaláljuk ezeket a típusokat. Ügyeskedők, akik valamilyen módon jó pontot szeretnének szerezni a hercegnél és egy meglepetés színjátékkal készülnek a herceg esküvőjére. Ebből is mindenféle bonyodalmak származnak, de végül minden jóra fordul, mindenki boldog. Szerepem szerint mesterember vagyok, a Vinkli, a másik szerepem pedig tündér. A két figura valahogy rímel egymásra. A tündérek Titánia udvartartásába tartoznak. A rendező által elképzelt előadás a mai korba van helyezve. Így a mesteremberek inkább építési vállalkozók, pályázatokra készülnek, ebből próbálnak életben maradni.
-A színházban el vagyok kényeztetve, a másik az a szinkron, amiben nagyon sokat dolgozhattam és sokan hallhatnak a televízióban. Szoktam viccelődni is ezzel. Előfordult, hogy a boltban kértem valamit és valaki odafordult, ne haragudjon, maga nem szinkronszínész? Valahogy úgy válaszoltam, hát igen színész vagyok, aki szinkronizál, és önironikusan még hozzátettem, azért beszélek hangosan, hogy megismerjenek. Persze ez csak vicc.
Kiss János