A Vendéglátó, idegenforgalom szakon végzett világbajnokunk január végén betöltötte a 23-at. A Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskolát öt éve fejezte be, két tannyelvű volt az iskola, németből felsőfokú nyelvvizsgával tette le az érettségit. A Nyugat-magyarországi Egyetem sportszervezői szakán folytatta tanulmányait, amit eredményesen elvégzett. Egyelőre azonban nem tervezi a szakágon való ténykedését. Az egyetemen támogatták sportkarrierjét, tudott sporttáborozni, edzőtáborozni. Négyszer járt Kubában edzőtáborban, amely mindig kőkemény két hét volt. A kubaiak a legjobbak a boxban, velük készülhettek és ez nagyszerű volt. Az egyetem után dolgozik, a kenyerét azonban az ökölvívással keresi és ebből él. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Ökölvívó Szövetségtől kapja a havi fizetését. Emellett Felsőpulyán pincérkedik, amikor éppen ideje engedi. A tulajdonos él is a benne rejlő óriási marketing értékkel, mindig bejelenti egy-egy esküvőn, nagy rendezvényen, hogy egy világbajnok szolgálja fel az ételt és az italt. Ádám szereti a pincérkedést, az emberekkel a kapcsolatot, élvezi ezt a munkát. Van egy tetoválása: Az álmok valóra válnak, ha teszünk érte valamit. Ma is két edzése van az Elixir Fittnessben Varsányi Áron és Gombai János irányítása mellett. Karakó István az erőfejlesztés edzéseit tartja. A világbajnokságra is ezzel a trióval készült fel. Karakó Pistivel korábban is dolgozott már, de sose adatott meg, hogy végig tudtak volna csinálni egy három hónapos felkészülési szakaszt. Most azonban ez sikerült az elejétől a végéig. Meg is lett az eredmény. Ádám úgy tartja, -és ebben is osztjuk a véleményét- hogy ez a világbajnoki cím eddigi sportpályafutásának a legnagyobb eredménye. A felejthetetlen mérkőzést az Írottkő Szálló halljában idézte fel.
-A Városházán a polgármester úr - egy testületi ülés elején - egy, a nevemre megírt oklevéllel köszöntött, gratulált az eddig elért eredményeimhez és további sikereket kívánt. Jegyzőkönyvbe foglalták a nevemet, hogy dicsőséget hoztam a városnak. Nagyon meghatott és igen jól esett.
-A világbajnokságot Oroszországban, Kalmukföld fővárosában Elisztában rendezték meg. A város a semmi közepén van, az infrastruktúrája kezdetleges. Budapestről Moszkváig repültünk, majd Volgográdig. Onnét még öt órás buszos utunk volt, 250 kilométernyi döcögés után érkeztünk meg. Eliszta csupán egy 1500 fős kisváros, mely a fővárosa Kamukföldnek. Egy elszeparált, katonákkal védett, kis apartmanos szálláshelyünk volt. Abszolút barátságosak voltak a helyi önkéntesek, akik a csapatokat gardírozták. Mintegy húsz ország 250 sportolóját látták vendégül.
-Közel 24 órát utaztunk az átszállásokkal együtt, a reggeli órákban érkeztünk meg. Az időeltolódás csupán egy óra. Rögtön kezdődött az akkreditáció, a regisztráció a versenyzőknek, a kísérőknek. Kísérőnk a válogatottból a nyíregyházi edző, Nagy Lajos és Ancsin Katalin a női válogatott szövetségi kapitánya volt. A négy versenyzőből két lány volt. Ezt követte az orvosi vizsgálat és a mérlegelés. Dél körül volt az első párosítás, sorsolás. Mikor, ki, hogyan, kivel kezd. Mondhatjuk, hogy szerencsés sorsolást kapott az egész csapat. Eddig nekem egy világbajnokságon sem volt ezzel szerencsém.Így az első körben tovább is jutottam, nem kellett boxolnom, tizenketten voltunk a súlycsoportomban. Egy német fiúval, Max Degenhardt-tal kezdtem a mérkőzést, akit előzőleg nem ismertem. Áronnal még idehaza megnéztünk róla egy videót, látszott, hogy egy eléggé erős, oda kell rá figyelni a német Bundesligában versenyzik. Érkezésünk után két-három nappal mérkőztünk meg, volt egy kis akklimatizációra időnk.
- Nem volt veszélyes, csak az elején nem klappolt minden. Egy perc elteltével teljesen jól éreztem magam és végig tudtam dominálni az egész mérkőzést. Pár pofont kaptam, amit annak tudok be, hogy még nem voltam annyira éles a várakozás miatt. Végül egyhangúan, simán megvertem ezt a fiút. Jól ment a bunyó, leszámítva a kicsi belealvást az elején. Ezzel bejutottam az éremért, benn voltam a legjobb négy között.
-Másnap következett a lengyel bajnok, -Michał Soczyński- aki pár hónappal a világbajnokság előtt nyerte meg a lengyel bajnokságot. A neten láttam azt a mérkőzését. A lengyelek erősek, jó fizikumúak. Ő is egy izomkolosszus volt. Aznap azonban nekem nagyon jól ment a bunyó. Nagyon figyeltem a némettel való mérkőzésem után arra, hogy be ne savasodjak, jól lenyújtottam, nem is volt túl nagy izomlázam. A derekam viszont nagyon fájt, ezzel 13 éves koromtól szenvedek. A 4-es 5-ös csigolyámnál kialakulóban van a gerincsérv. Szoros első menet után nyertem, majd egyre jobban kijött a fölényem, lefáradt a srác. Csak az járt a fejemben, hogy nekem nyerni kell. Legyőztem a lengyel srácot is, így már döntős voltam. Pihenni térve, a zuhanyozás után az járt a fejemben, hogy Jézusom, most realizálom, hogy mi a helyzet. Ott leszek egy egyetemi világbajnokság döntőjében és ha minden jól megy, megnyerem a meccset, kimondhatom, hogy világbajnok vagyok! Nem nagyon tudtam aludni, szerencsémre másnap pihenőnapom volt. Edzettem, átmozgattam magam, nyújtottam egy nagyot, a derekamat lazítottam. Feltüzelve vártam a döntőt.
-A döntőben egy ismerős arccal, Henrik Szargszjannal, az örmény fiúval boxoltam. Egyszer már meg vertem 2013-ban Rotterdamban az Ifjúsági Európa Bajnokságon. Akkor kölyökgyereknek tűntem emellett a fiú mellett, ők érettebbnek tűnnek a koruknál. Akkor kicsit tartottam tőle a mérkőzés előtt, de ez most átlendült pozitív irányba, egyhangú pontozással megverve a döntőbe jutottam. Most egy szálláson voltam vele, minden étkezésnél szuggerált, próbált kicsit kizökkenteni, kacsintgatott, húzogatta a száját, próbált lelkileg megtörni. Gondoltam, jól van, csináld csak, majd holnap a ringben lejátszhatjuk. Reggel jól ébredtem, egy kilóval a sulyom alatt voltam, úgyhogy vacsoráztam is. Minden rendben volt és terveztem, hogy alszom még kicsit a mérkőzés előtt, hogy friss legyek estére, de nem sikerült.
-Oroszországban nagy kultusza van az ökölvívásnak, tömve volt a csarnok. Volt egy sztárvendég is, Kostya Tszyu, de volt ott több világbajnok is.
-Az esti döntőben más magyar már nem lépett ringbe, csak rám koncertráltak az edzők is. Az öltözőben a kesztyűmet a fejem alá tettem és kicsit meditáltam, elképzeltem, hogy igenis ott fogok állni aranyéremmel.Az itthoniaknak is meg akartam szerezni ezt az örömöt. Magamnak is bizonyítani akartam. A felkészülés során nagyon keményen megdolgoztam az eredményért. Reggel 8-10-ig edzettem, jó páran végignézték az edzéseimet, többször megjegyezték, Ádi le a kalappal, ez kőkemény, ahogy készülsz.
-Elkezdődött a mérkőzés, show-jelleggel lettünk bejelentve, nagy kivetítőn mutatták a bevonulásunkat, megadták a módját. Ahogy egy világbajnoki döntőn dukál. Én voltam a piros sarokban. Kézfogáskor az ellenfelem szemébe néztem, ő elfordította a tekintetét. Visszamentem a sarokba, keresztet vetettem. Az első menetet nem éreztem túl jónak. Inkább neki voltak találatai. A szünetben az edző azt mondta, Ádi ennél több kell. Hirtelen kirázott a hideg, még most is beleborsózok. Nem is emlékszem, mit mondott a továbbiakban, de elhatároztam, hogy vagy ő, vagy én halok meg. A menet végén láttam, hogy kezd kétségbeesni a srác, mert a tempót fokoztam. Éreztem, hogy dominálom a menetet, a srác kezd fáradni, összetörni, lelkileg is megrogyott. Magabiztos lettem. Szünetben mondta az edző, hogy nagyon szuper voltam. Így tovább, nagyon jó lesz, most 1:1. A harmadik menetben is fokoztam a tempót, ütöttem, vágtam, nem tudtam elfáradni. A srác esett, kelt, lefogott, abszolút felőröltem. Már vártam, hogy a bíró ezért megintse, egyszer kigáncsolt, elestünk. Megszólalt a gong, éreztem, hogy ezt a meccset én nyertem meg. Még tele voltam feszültséggel, üvöltöttem egy óriásit. Visszamentem a sarokba, megölelt az edző. Éreztük, hogy ez meglehet, ha minden igaz, akkor az én nevemet fogják bemondani. Az ellenfél lógó fejjel jött az eredményhirdetésre, én fel voltam dobódva, vártam, hogy kimondják a nevemet és akkor elhangzott, hogy:- a piros sarok, Hámori Ádám! Hát az elmondhatatlan érzés volt. Meghajoltam mind a négy irányba, megköszöntem. Gratuláltam az edzőnek, egymás nyakába borultunk. Sikerült.
-Hatalmas lökést ad a továbbiakra ez a győzelem, novemberben jön az idény főversenye, a spanyolországi Valladolidban az Európai Unió bajnoksága, ahol szeretnék jól szerepelni, aztán pedig jövőre az Eb-n és a világbajnokságon. Úgy érzem, Elisztában átszakadt egy gát. Sokat köszönhetek Varsányi Áron és Gombai János mellett erőnléti edzőmnek, Karakó Istvánnak. Egyszerűen nem tudtam elfáradni, és az ütőerőm is lényegesen megnőtt. Erre szükség is lesz a 2019-es Európa-bajnokságon, s a vb-n, ha sikerül kvalifikálnom magam.

Kiss János