Kávészünet Gerlecz László Aranysarkantyús Táncossal

A néptáncot szerető és művelők körében neve van Gerlecz Lászlónak. Vas megye táncéletének meghatározó személyisége és ízlésformálója. A nyolcvanas és kilencvenes években az autentikus táncolás képviselője és terjesztője.

Kávészünet Gerlecz László Aranysarkantyús Táncossal
Feleségével alkotói és oktatói párt alkotnak

A néptáncot szerető és művelők körében neve van Gerlecz Lászlónak. Vas megye táncéletének meghatározó személyisége és ízlésformálója. A nyolcvanas és kilencvenes években az autentikus táncolás képviselője és terjesztője. Somogyban, Nagyatádon született, de 14 éves korától Kőszegen élt, középiskolába a Tekibe járt. Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán diplomázott történelem-népművelő szakon 1991-ben. Aztán életvitelszerűen sokáig nem Kőszegen élt. A tánc mindig is az élete volt, olyannyira, hogy a különböző együtteseknél végzett szóló táncos és táncoktatói munkája mellett 2000-ben már megszerezte a néptánc pedagógus oklevelet is, de birtokosa a pedagógus- és a közoktatásvezetői szakvizsgának is. Az 1997-es év meghozta neki az Aranysarkantyús Táncos és a Népművészet Ifjú Mestere elismerést. Az 1998-as Vas Megyei Közgyűlés – Vas megye Kultúrájáért kitüntetése után a határon túl, Szlovéniában is rangos elismerést kapott 2010-ben, Muravidék Magyar Kultúrájáért – Kulturális különdíjjal jutalmazták. Idehaza is divatossá váltak az általa Erdélyben gyűjtött táncok. Sorra készülnek a Mezőmadarasi – Mezőpaniti - Magyarborzási táncok című koreográfiák. Szólista versenyeken is szívesen nyúlnak ezekhez a táncokhoz a fiatalok. Vas megyében kevés film készült az ötvenes – hatvanas években. Ezeknek és a szöveges leírásoknak az újra értelmezése, valamint a kilencvenes évek gyűjtései Vas megye táncait is rangossá tették. Ezek első nagy terjesztője a Gencsapáti Hagyományőrző Táncegyüttes volt Gerlecz László koreográfiáin keresztül. Tanítványai már táncpedagógusként és hivatásos táncosként is dolgoznak szerte az országban.
A Gencsapáti Hagyományőrző műhely művészeti vezetőjeként (1994-2008) a táncok, szokások gyűjtése, színpadra állítása volt a fő célja. Muharay Elemér Népművészeti Szövetségben példaértékű szakmai munkát végzett az együttessel és a fiatalabb generációk bevonásával. A betlehemezés élő szokássá válása és a vőfélyek újra megjelenése a mai vasi lakodalmakban is ennek az elkötelezett munkának köszönhető.
Táncos előadóként bejárta Európát, de turnézott Japánban, USA-ban és Kanadában is. Feleségével alkotói és oktatói párt alkotnak. Több kanadai nagyvárosban - Winnipegben, Calgaryban, Vancouverben - tanítottak együtt. Több mint 20 éve állandó tanárai az egyik legnagyobb nemzetközi népzenei- és néptánc tábornak, mely Méta Tábor-ként ismert.
Az utóbbi időben úgy alakult az élete, hogy ismét Kőszegen él feleségével. Évekig vendégként járt haza, most pedig innen „tájol”, járja az országot, megy, ahová hívják.


-Ebben a szakmában nem lehet tudni, végleges-e a hazatérés. Nem szakadt meg a kapcsolat a kőszegi és más Vas megyei együttesekkel a távollétem ideje alatt sem. Annyit mondhatok, nagyon szívesen segítek táncos barátaimnak, de az út, mint mindenütt, itt is göröngyös. Jelenleg is sokat utazom. Több helyen tanítok. Már nagyon régóta csak a tánccal foglalkozom, rengeteg felkérésem, meghívásom van. Egy időben művészeti iskoláknál, táncegyütteseknél dolgoztam főként a Dunántúlon, a határon túl pedig Szlovákiában és Szlovéniában.
- Az autentikus táncolási stílusban az én suhanc koromban a Dunántúl nyugati felén nem sokan hittek. Persze nem tagadom, hogy Hortobágyi Éva néni és az Ungarescából Horváth János „Gedi” is hatással volt rám, de azt hiszem, Nagykanizsán a katonaság alatt kaptam az első igazi nagy lökést Farkas Zoltán „Batyu” jóvoltából. Ő akkor az Állami Népi Együttes táncosa volt, és kanizsai származása miatt rendszeresen jött tanítani a Kanizsa Táncegyütteshez, ahova a laktanyából én is kijárhattam próbákra. Ez volt az az időszak, amikor kialakult az első olyan nagy generáció, akik hivatásos táncosként eredeti táncokat tanultak és táncolhatták azokat színpadon is. Néhány nevet említek csak: Farkas Zoltán „Batyu”, Zsuráfszky Zoltán, Végső Miklós, Sára Ferenc, a kőszegi származású Besenyő Gábor „Kokó”. A mi korosztályunk néhány évvel fiatalabb, így voltak akkor ők a példaképek. Tanítottak minket táncházakban, táborokban. Mint céloztam rá, környékünkön hangsúlyosabb volt akkoriban a táncszínház jellegű megközelítés, így önállóan sok utánajárással, önképzéssel, megszállottsággal sikerült megszerezni olyan tudást, hogy az egykori „sztárok” közül szinte mindenkivel dolgoztam már, táncoltunk együtt a színpadon. Volt olyan is, hogy elhívtak táncegyütteseikhez koreografálni. Saját gyűjtésemből az Állami Népi Együttesnél is tanítottam.
-Jelenleg Karádon, Somogy megyében tanítok, ahol mindig nagyok az elvárások, mert a falu nagy hagyományokkal rendelkezik. A harmincas évek óta folyamatosan van táncegyüttese is. Ez az 1500 lelkes település ma is ki tud állítani 25-30 fős táncegyüttest és helyben még tanult népzenészeik is vannak. Kőszegen is próbálok segíteni a Hajnalcsillag Néptáncegyüttesnek mióta sűrűbben tudok hozzájuk próbára járni, az utóbbi pár évben 4-5 új összeállítást készítettem. Ezeken kívül Sopronkövesd, Sopron, Mosonmagyaróvár, Pozsony táncegyütteseinek készítek koreográfiákat. Nyaranta pedig számtalan tábor van, így nyári szünetem nincsen.
-Ebben a vírusos időben nem mond igazat, aki azt mondja, hogy ugyanolyan hatásfokkal tud dolgozni online. Mi meg aztán pláne meg vagyunk lőve. A sajátos próba termi hangulat, illetve a mozgás tanítás pedagógiai problémái teljesen hiányoznak.
- Az egész család táncol. Fiam, Gábor, aki most érettségiző „már az anyja hasában is táncolt”, mert néptáncos és a Népművészet Ifjú Mestere az anyukája, Gerlecz Edit is. Mindig vittük a táncpróbákra, mondhatni, ott nevelkedett. Hároméves volt, mikor a próba alatt a sarokban rajzolt, otthon mégis eltáncolta, amit a csoport aznap tanult. Az első díját tízévesen nyerte a Kanászválogatón, ahol mindjárt számadó kanásznak is választották. Gyorsan jöttek a sikerek: egyebek között öt éve is második lett az országoson, aztán megint jöttek sorban a legjobbaknak járó díjak. Ötször nyert Sopronban az országos szólótáncversenyen Figurás Táncos díjat. 2018-ban Szarvason az országos szólista verseny gyermek kategóriában, 2020-ban Egerben ifjúsági kategóriában kapta a legjobbaknak járó elismerést. Budapesten, az I. Nemzetközi gyermek- és ifjúsági legényes versenyen szintén díjazott lett. Gábor képes filmről, akár némafilmről is tanulni. Ha valamiben bizonytalan, jön, hogy jól látta-e, kéri, hogy javítsam ki, és akkor abbahagyom, amit addig csináltam, és leizzadok vele. Nagyon örülök, hogy ilyen ügyes. Az egy dolog, hogy valaki beleszületik egy táncos családba, sok szorgalom is kell a tehetség kibontakozásához. Nóra lányom 24 éves, sokáig a Zalai Táncegyüttesben táncolt. Jelenleg a Fonó Budai Zeneház munkatársa, és a Szentendre Táncegyüttes tagja.
-A tervek a közeljövőre: 1990 és 2001 között évente áprilisban megrendeztük a középiskolás néptánc fesztivált Kőszegen. A házigazda akkor az általam vezetett Kőszeg Táncegyüttes volt. A kétnapos rendezvényen rendre 15-25 táncegyüttes és sok szólista versenyző vett részt. Közülük sokan minden évben vendégeink voltak. Több mára már szakemberré nőtt egykori középiskolás vallja, hogy szakmai életét tekintve tulajdonképpen itt nőtt fel. A szakmai programok fő szervezője én voltam. A koncepcióm az volt, hogy mivel az ilyen korú gyerekek gyűjtő utakra nem igen jutnak el, hozzunk Kőszegre adatközlő, saját hagyományait eredeti közegben megélő táncosokat és zenészeket, főként Erdélyből. Hoztam is őket minden évben más-más erdélyi régióból. Ezeknek a főként idős, akkor 50-90 éves embereknek a szombat esti gálaműsorai, melyek elsősorban a fesztivál részvevőknek és városi érdeklődőknek szóltak, óriási sikerült volt. Hajdú Flóri barátom, aki a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája, szavait idézem: „Te, öreg mester (ez én vagyok), ha ezek a kőszegi fesztiválok nem lettek volna, valószínűleg asztalos lennél Zalaegerszegen.”
-Azért is mondtam el mindezt, mert 2021 áprilisában több egykori fesztiválozó unszolására egy visszaemlékező fesztivált és konferenciát szervezek ide Kőszegre a 30 évvel ezelőtti kezdet és a 20 évvel ezelőtti utolsó alkalomra való emlékezés okán. Már az is felmerült, hogy évente rendezzük meg a fesztivált, teljesen Kőszeghez kötődő programként az ifjú táncosoknak.

Kiss János