Kávészünet Gamauf Márta csellótanárral
A puritánság egyszerűséget és természetességet jelent
Felmenői között nem kell sokáig kutakodni, hogy tetten érjük, kitől örökölte a zene művészi tolmácsolása és oktatása iránti hajlamát. Édesapja csodálatos kézügyességű, faszobrász, aranyozó mester volt, rajzolt, festett. Kiváló mesteremberektől tanult. Fogalom volt a szakmában, melyet szabadidejében művelt. Kenyerét a gyárban kereste. Apai nagybátyja Ede bácsi tanárember, a fizikát olyan ötletesen, demonstrálva tudta tanítani, hogy Öveges professzor is megdicsérte volna. Édesanyját, Teri nénit - a MÁV Nevelőotthon kitűnő szakácsaként volt szerencsém megismerni - szépen énekelt, nővére fia operaénekes lett. Csoda hát, ha Gamaufék mindkét lánya a zenei pályát választotta?! A kisebbik, Gyöngyi a hegedűt, Márta a csellót. A Kossuth iskolában a zenetagozatos osztályban Csermely Irénke néni volt az énektanára, aki a zongorát javasolta, de mivelhogy otthon nem volt, ezért a hordozható hangszerhez nyúlt. A kőszegi zeneiskolában kezdett csellózni Barabás Dezsőnél. A gimnáziumban Hodász István tanítványaiként az osztálytársakból alakult vonósnégyesben játszottak. Később a Szombathelyi Zeneiskolában Bihari Endre késztetésére választotta a zenei pályát. Érettségi után került Pécsre szakmai tagozatra, ahol két évet töltött el, Temesi Ottó irányítása mellett. Ezt követően jelentkezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi tagozatára, ahol Záborszky Kálmán tanítványa lett. Az utolsó főiskolás évében Pécsváradon tanított csellót, akkor házasodtak össze Ágotha Zoltánnal, aki már végzett tanár volt. 1978-ban a diploma után jöttek haza Kőszegre, azóta oktat a zeneiskolában. Férje nemsokára a zeneiskola igazgatója lett. A tanár társakból hamarosan összeált egy kamara együttes, ahol még Illa Gábor hegedűlt, Szalai Marika fuvolázott, Radványi Ili zongorázott. Megszületett Kata lányuk, de közben azért volt idő az együttmuzsikálárasra. Vaihingenben is szerepeltek. A néptánccsoporttal is járták Európát. Hauer Tamás volt a zongorista, Schrott Géza hangszerelte a dalokat, nem volt egyszerű, mert nem népzenészek voltak, de élmény volt a Hortobágyi házaspárral együtt dolgozni. Vendégszerepeltek Franciaországban, ott voltak a Népek Esküvője rendezvényen Ljubljanában. A győri zenekarral Koreába is eljutott. Németországban négyszer turnézott alkalmi együttesekkel. A sok teendő miatt kimaradt a Haydn Vonósnégyesből. Tanév végi nyugdíjazásakor közel 41 évnyi munkát tudhat maga mögött. Évekig presbitere volt a Kőszegi Evangélikus Egyháznak. Temető utcai házuk hátsó traktusához épített többfunkciójú helyiségben beszélgetünk, melyet volt, aki templomnak, ők maguk zeneteremnek hívnak. De ez a nappali, sőt az ebédlő is. Házi muzsikálásra kitűnően alkalmas.
-Gyerekkorom zeneiskolájába visszatérve indult igazán a nagybetűs ÉLETem. Tündéri, aranyos gyerekeket ismertem meg. Nagyon ügyesek voltak. Aki a cselló tanulást végig bírja, annak terhelhetőnek, fegyelmezettnek,türelmesnek kell lennie. Ez egy nagy hangszer és nem csak súlyra nehéz. A csepregi zeneiskolában is tanítottam. Az óraszámaim egy részét szolfézs oktatással töltöttem ki. Igazából a hangszertanulást csak a szolfézzsal együtt lehet elképzelni. Valójában zeneelmélet, meg kottaolvasás, de ez a hangszertanulás alfája és omegája. Ahhoz, hogy az oktatás eredményes legyen, két dologra van szükség, fele-fele arányban a tanárra és a diákra. Manapság azonban, az internet ilyen mértékű fejlődése mellett igazi kihívás a gyakorlásra, tanulásra koncentrálni. A tanulásban nagy szerepe van az akarati tényezőknek. Az említett kütyük pedig csábítanak. Sokan voltak a negyven év alatt, akik kimondottan szerették a szolfézst, pedig néha mumusnak tűnik. Ahhoz, hogy sikerélményük legyen, próbáltam mindig egyszerűsíteni, hogy minél többen távozzanak az óráról jó érzéssel, új ismerettel.
-A zeneiskolai alapképzés hat éves. Minden tanítványomra, emlékszem, aki végigjárta a hat évet, és nem múlt el nála nyomtalanul a hatásom. Boldog és büszke vagyok, ha találkozunk, beszélgetünk az utcán, és ha hallom, hogy első keresetükből hangszert vásároltak. Tóth Blanka, Maurer Eszti is vett magának csellót és a Kőszegi Vonósokban muzsikál, zárás után a patikájában gyakorolnak. Egy csepregi tanítványom orvos lett, de egyházi zenekarban zenél szabadidejében Pécsett. Lamp Tomi is kitűnő csellista volt, most a vonót ütőre cserélte, a Fúvósoknál ütőzik. Cserkuti Gábor, is nálam tanult, jártam vele versenyekre. Balesete után sokat segített állapota javulásában a zenehallgatás. Kövesdi Andi, Nagy Edit, Tarr Mari, Marics Orsi, Katám.....-.tovább nem sorolom, mert kevés az oldal-szép eredménnyel szerepeltek a városon kívüli megmérettetésen.
-A Systrum versenyeken, az országos területi válogatókon, a Győri Ifjú Muzsikusok vetélkedőjén mindig sikeresen szerepeltünk A darabok kiválasztásában, kották beszerzésében Tibold Ivánné a szombathelyi zeneiskola tanára mindig önzetlenül segített.Köszönet érte! Ma már ritkán lehet olyat kérni, amit akkoriban a versenyek előtt, hogy szombaton, vasárnap itt a lakásomon gyakoroljunk. Sosem felejtem el, annak idején, Babó Áron Cákról járt be, egyik verseny után lekéste a buszt,vállán a csellóval, gyalog ment haza.
-A szülőktől is nagy odafigyelést és törődést kíván a hangszert tanuló gyerek gyakorlásának a biztosítása. Kezdetben nem szól olyan jól, sokszor kell egy-egy hangot megfogni, és újra próbálni, mire elfogadható lesz. Addig ne kapcsolják be a tévét, számítógépet, míg a rendszeres napi gyakorlás véget nem ér! A verseny idejére ne szervezzen a család más programot, a gyerek szereplésére menjenek el és biztassák jelenlétükkel is. A család támogatása nélkül nem lehet eredményes a zenetanulás.
- Közben a Szombathelyi Szimfonikusokhoz is bejártam, kisegítőként. Bozsodi Elemért –akivel 16 éve alkotunk egy párt - onnan ismerem, ő a szép hegedűhangjával bűvölt el. Hosszú ideje karácsony nem múlik el templomi zenélés nélkül, trióban szoktunk játszani, Szász Jutka a zeneiskola igazgatója és a templomunk kántora csemballón működik közre.
-Kata lányom szerencsére kötelességtudó gyerek volt, délelőtt iskolában, délután édesanyámmal itthon tanult másnapra, míg én délután a zeneiskolában tanítottam. Önállóan gyakorolt, zongorázott, csellózott. Ma belgyógyász orvos.
-Két alkalommal jellemeztek így barátaim, hogy puritán lélek vagyok. Először már 30 évvel ezelőtt, kissé meg is sértődtem érte Egy ismerősöm és az értelmező szótár nyugtatott meg, hogy nem kell félreérteni. Hiszen egyszerű, természetes életmódot jelent, meg szigorú erkölcsösséget. Igaz, nálunk nem volt mellébeszéd. Ami a feladat volt, azt el kellett végezni, és azért nem járt külön dicséret. Épp ezért a tanításom elején talán hiányosságom is volt, hogy nem dicsértem sokszor a gyereket, mert az úgy van rendjén, és elvárom, hogy jól teljesítsen, ami képességei szerint elvárható tőle. A külön dicséret a plusz teljesítményért jár. Nemrég Tornayné Jula mutatott be valakinek úgy, hogy én egy puritán jellem vagyok. Ennyire látszik rajtam? -tűnődtem.
-Azóta büszke is vagyok rá. Nálunk minden egyszerű volt, édesapa szép faragott barokk képkeretei és csillárjai, meg rajzai, festményei voltak szépek. No, meg az udvar! Ki mondhatta még, hogy egy egész temploma van! A zsinagóga előtti két épületben nőttünk fel, az egyikben mi laktunk, a másikban a nagyszülők. Reggel ők indítottak bennünket iskolába, mert édesanyáék korán mentek dolgozni. A húgom sokszor a templomban gyakorolt, élvezte a jó akusztikát, a hegedűvel meg könnyebb volt helyet változtatni.
-A tanitásom 40 éve alatt azért megtanultam én is, milyen nagy ereje van a dícsérő szónak. Ha mégis kevésszer hangzott volna el, most kérek bocsánatot mindegyik tanítványomtól!
-A nyugdíjas éveimben továbbra is szeretnénk Elemérrel közösen muzsikálni, zenét hallgatni, unokámat bevezetni a zene világába, és kertészkedni. Zene nélkül sivár lenne az életünk.
Kiss János