Kávészünet Frank-Sziklai Márta tanárnővel
Bozsok öntevékeny népművelője, Kőszeg első borkirálynője
A családi krónika szerint több generáció óta lakják Bozsokot a Sziklaiék. Édesanyját -aki később a kőszegi bíróságon volt tisztviselő- Perenyéről hozta építész-technikus édesapja. Szorgalmas, dolgos embereknek ismerik őket. Ilyenek voltak a nagyszülők is. Kiskoruktól megtanulták a gyerekek is, hogy mindenféle munkát el kell végezni. Ez egy falusi családi házban elkerülhetetlen. Márta a középső, egy bátyja és egy húga van. A fiú Budapesten él, aki gyakran hazalátogat, húga a családjával szintén a faluban maradt, férjével itt nevelik két nagy fiukat. Szomorúan indult az idei év, januárban ment el édesanyjuk, bár édesapjuk teljes mértékben ellátta, mégis hálásak a sorsnak, hogy a legnehezebb időkben sokat lehettek vele, köszönhetően annak, hogy mindkét lány családja a faluban él. A szüleik a rendszerváltozást követően alapítói voltak a Bozsokért Egyesületnek. Pályázatokat nyertek. Ezekből újították fel az útszéli kereszteket, különböző rendezvényekre, hangszerekre, sportszerekre fordították a pénzt, ami látványos lendületet adott az akkor kezdődő civil életnek a településen. Ahogy a gyerekek nőttek, az édesanyjuk úgy érezte, hogy tud tenni a településért, 1998-tól 2010-ig ő volt Bozsok polgármestere. Szívügye volt a település infrastruktúrájának a javítása, de igyekezett minden korosztály kívánságát, szükségleteit szem előtt tartani. Az édesapa támogatta a polgármester feleséget, akit kompromisszumkész, diplomatikus, empatikus teremtésként tiszteltek a faluban. Sokat tettek a helyi csoportokért és rendezvényekért. Márta látta és érezte, milyen jó dolog másokon segíteni, a közösségért dolgozni. Egyetem előtt sok mindennel foglalkozott. Hegedülni tanult, zenekarban játszott. Középiskolába Szombathelyre járt. Diploma után 2006-ban ment férjhez a közgazdász Frank Jánoshoz. Három gyermekük van. Borbála 10, János 8, László 4 és fél éves. A gyönyörű tájon szép, tartalmas gyerekkoruk van, sokat vannak a természetben. Öröm számukra, hogy a településen -ha nem is sok, de - van gyerek. A falu lélekszáma 360 körüli. Márta Kőszegen tanít, a Kőszegi Evangélikus Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium történelemtanára. Otthon, szabadidejében pedig a bozsoki gyerekekkel és a doloskedvű idősebekkel foglalkozik. A színjátszás és a dalárda a szívügye.
-Húsz éve alapítottam a Bozsoki Csúzli Színjátszó kört. Ez egy amatőr gyermek színjátszó csoport. Bár sem drámapedagógus, sem magyar szakos tanár nem vagyok, ezért a gyerekekkel együtt tanultam a színjátszás rejtelmeit, csínját-bínját. Képeztem magam. Sohasem az volt a célom, hogy valami világraszóló színdarabot adjunk elő, hanem az állandó találkozási lehetőséget adjuk meg a gyerekeknek. Akkor kezdődött, amikor már nem Kőszegszerdahelyre jártak iskolába, hanem a szülők egyenként vitték őket autóval Kőszegre, Szombathelyre. Az én korosztályombeliek még ismerték a kisebbeket, nagyobbakat, mert busszal jártunk a körzeti iskolába. Ezért megpróbáltam a színjátszásba bevonni őket. Elmondhatom, nem sok bozsoki gyerek maradt ki ebből az együttlétből. Lázár Ervin meséktől kezdve, népmeséken, vidám jeleneteken át, komoly játékokig sokféle előadást színre vittünk. Anyák napjára készülünk egy darabbal és a karácsonyi Jézuska várásra állítjuk színre a misztériumjátékot. Ezen majdnem minden bozsoki gyerek részt vesz. A többi alkalomnál,- a nemzeti ünnepek előtt - felmérem, kik vennének részt, ebben az esetben viszont azt a szabályt hoztuk, hogy nem lehet kiszállni menetközben. A kultúrház nagyterme a színháztermünk, 2007-ben írtam egy Leader pályázatot, azóta többfunkciós, jól használható közösségi ház lett. A könyvtár felől lehet megközelíteni a színpadot. Óvodásokkal együtt legutóbb 27 szereplőm volt a Jézuska váráson. 2008 óta Kulturális Egyesület vagyunk, a munkát ellenszolgáltatás nélkül végzem. Előtte képviselőként azt gondoltam, hogy én ezt vállalom és végzem a település javára.
-Az egyik nagylélegzetű darab a székely Furulyás Palkó című népmese volt, ami félórás előadás lett, több hónapos munkával készült el. Abban is 17 szereplő volt. Tekintettel arra, hogy a gyerekek különböző iskolákba járnak, különböző időben vannak a különóráik, nem is merült fel, hogy elvisszük máshová is az előadást. Év elején a Farsangra szoktunk készülni. Csináltunk gyerekdarabot, volt pólónk, zenekart hoztunk össze, aki nem játszik hangszeren, az ritmushangszert kapott. Máskor vicces jeleneteket adtunk elő, az ezredfordulón pedig az Irigy Hónaljmirigy számait beöltözve tátikázták a gyerekek. Március 15-ére irodalmi színpadot csinálunk. Aztán nekilátunk az Anyák napi nagy darab színrevitelének. Az óvodásokat az óvónők készítik fel, azt mutatják be, mi pedig a mi darabunkat. Ugyanezt előadjuk még egyszer a Kalapos Napunkon.
-Kicsit mérges vagyok magamra, hogy ezt nem én találtam ki. Törtük a fejünket, hogy milyen bozsoki kötődésű egyedi „fesztivált” lehetne kitalálni. A szüreti rendezvényünk nagyon hangulatos és népszerű, de mindenhol egyen felvonulások vannak, kéne valami extrém dolog. A budapesti Melch Mátyásnak telke volt Bozsokon, igen szeretett itt lenni. Ő mondta, hogy itt van ez a Kalapos- kő, annyi jó ötlete lenne, csináljunk kalapos napokat. Ő már ki is találta, legyen Kalapkúra Túra a hegyben, a pincegazdákat keressük fel, legyen pincelátogatás, kalapos király választás, kalapos vetélkedő. Ő egy budapesti kórusban énekelt, nekünk is van egy amatőr kórusunk, lépjünk fel. Innen jött a Bozsoki Kalapos Napok és Dalos Találkozó ötlete. Ő találta ki a rendezvény nevét, logóját 2008-ban. A gyerekeknek nagyon tetszett rögtön, talán a kalapos király választás miatt. Május utolsó hétvégéje, vagy június eleje az időpontja, többnapos, csütörtöktől vasárnapig tart. Volt már kiállítás festményekből, szalvétákból, esküvői fotókiállítás, idén a színjátszó kör 20 éves történetét is feldolgoztuk és bemutattuk. Csütörtökön megnyitó, színi előadás alapozza meg a hangulatot, pénteken este dalos találkozóval folytatódik a kalapos hétvége. A dalos találkozón már eléri a százat a fellépők száma. A helyi Bozsoki Dalárdán kívül Kőszegszerdahely, Perenye és Bucsu dalosai állnak közönség elé, és erre az alkalomra, 2013 óta eljön a zetelaki testvértelepülés Férfikara is. Ez a kapcsolat is 20 éves, még édesanyám hozta tető alá, azóta rengeteg találkozás, barátság és rendezvény teszi élővé a testvértelepülési kapcsolatot. Szombaton tartjuk a gyerekeknek a kalapos vetélkedőt, ahol jó ötletek kerülnek felszínre a kalappal kapcsolatban, több órás vetélkedővel. A felnőttek pedig pincelátogatásra indulnak. Végig dalolják a hegyet. Vasárnap pedig vagy a Hősök napját, vagy az Összetartozás napját ünnepeljük a zetelakiakkal. Végül egy túrával zárul az ünnepségsorozat a Kalapos-kőhöz.
-Bár a Bozsoki Szüreti Mulatságot az Önkormányzat rendezi, de abból is tevékenyen részt vállal kulturális egyesületünk. Különlegessége, hogy mindenkit kínálunk enni-, innivalóval az út mentén felállított állomásokon, majd a vonulókhoz csatlakoznak a nézők és együtt elmegyünk a sportpályára, ahol kezdődnek a programok. A faluban ilyenkor tréfás szüreti bábukat készítünk a felvonulás útvonalán.
-Megtartjuk az idősek napját is Advent előtti utolsó szombaton. Ezen a felnőtt színjátszók régi kabaréjeleneteket mutatnak be néhány éve, és a Bozsoki Dalárda ad műsort. A Bozsoki Dalárdával is végigdolgozzuk az évet. 16-an minden helyi és nemzeti ünnepen fellépünk, és szívesen szerepelünk a környékbeli települések rendezvényein. Vesszőparipám, hogy mindent a napján ünneplünk. Október 23-ához kapcsolódik nálunk a kitelepítettekről való megemlékezés is. Az utolsó uraságot is, meg a mai kultúrház tulajdonosát is kitelepítették. A leszármazottak eljönnek hozzánk és részt vesznek a megemlékezésen. Amerikából még emléktáblát is küldtek.
-Kőszegen én voltam az első Borkirálynő 2000-ben. Utána évekig tagja voltam a Kőszegi Borbarát Hölgyek Egyesületének. Akkor végeztem az egyetemen, amikor meghirdették az első borkirálynő-választást. Édesanyám főnöke, dr.Béres Judit bírónő úgy gondolta, nekem itt a helyem. Ódzkodtam, semmilyen ismereteim nem voltak a borról. Rábeszéltek. Nem tudtam mire vállalkoztam. Lázasan tanulmányoztam a tennivalókat, hordócsapolást, borkóstolás, meg a hőbérezés technikáját barátnőim segítségével. Ugyan nagyszüleim szőlőszüretén részt szoktam venni, de az inkább szórakozás volt. A sátorban négyen voltunk, kaptuk a kérdéseket, meg a feladatokat. Megnyertem a vetélkedőt, egy évig „uralkodtam”, bár a borkirálynő szerepe akkor még kiforratlan volt. Később már én javasoltam, hogy a borkirálynő választást a már volt borkirálynők szervezzék. Az első borbál előkészületei során 2004-ben ismertem meg a férjemet, Janit, 2006-ban házasodtunk össze. Ő közgazdász, a szállodaiparban dolgozik Ausztriában, és 3 hektáron gazdálkodó szőlész-borász. Szép lassan háttérbe vonultam, hiszen feleség voltam, dolgoztam, ott van nekem a Bozsok, gyereket szerettem volna. Igen szép emlékem 2005-ből a Megyebálon való szereplésünk, ahol pöttyös ruhában retró hangulatot idézve táncoltunk, énekeltünk és a kőszegi bort és a borkultúrát népszerűsítettük.
Kiss János