Kávészünet Földesiné Németh Csilla koreográfussal
A Dance Jam öröm táncot jelent

Foto: Silye László
Vasszilvágy nem egy tehetséget adott már a kultúrának, említhetnénk a Jurisich Gimnáziumban is működött, nemrég József Attila-díjjal kitüntetett Devecsery Lászlót, vagy Bódi Tóth Elemért és Pődör Györgyöt. Mindhárman ismert költők, vagy a fafaragó Sulyok Jánost, a festő Horváth Istvánt, meg a Vincze Lászlót. Ebben a kis Vas megyei faluban, ahol a tanító házaspár - Major Gyula igazgató úr és Magdi tanító néni - nemcsak oktatta a gyerekeket évtizedeken át, de a falu közösségi életének irányítói is voltak. Igazi „Lámpások”, akikhez bizalommal lehetett fordulni, akiket nagy tisztelet övezett. Az ő példájukat látva, határozta el Németh Csilla egészen kis korában, hogy ő is pedagógus lesz. A Major házaspár élete nyitott könyv volt, melyből azt olvasta, hogy ő is nem csak ismereteket akar átadni, hanem egy közösség vezetőjeként nevelni, példát szeretne mutatni. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán szerzett matematika-testnevelés-informatika szakos diplomát, majd férjhez ment Földesi Jánoshoz és közös életüket, férje szülővárosában, Kőszegen kezdték el. Azóta is a Béri Balog Ádám Általános Iskolában tanít. Éveken át oktatta mindhárom szakját, ami azért volt öröm számára, mert vallja, hogy a testet és a szellemet egyaránt kell formálni. Amikor már matematikai szakmai tudását megfelelőnek érezte, a testnevelés területén képezte tovább magát. Arra érzett késztetést, hogy a tanulókat minél több mozgásformával kell megismertetnie és ehhez újabb és újabb területeket kell felderítenie és megtanulnia. Így lelte meg azokat a szabadidős tevékenységeket, amelyek a lányok számára vonzóak voltak. Még a gyermekeivel gyesen töltött időszakban kezdett a tánccal foglalkozni. Szombathelyen a Kozma Béla által vezetett jazz-balett tánccsoportban táncolt. Itt tanulta meg az alapokat és nem egy versenyen is részt vett. A tánccsoport az elmúlt 30 év során kitartó munkájával elérte, hogy az iskola és a város elismert civil szervezete lett. Munkájáért több ízben is kitüntették. Van ezek között városi, megyei, miniszteri elismerés is.
-Megtapasztaltam, hogy a tánc, a mozgás öröme mellett, a helyes testtartás megtalálásában és megtartásában, a tanulási nehézségek leküzdésében, a koncentrációban, a kreativitás kialakulásában, a koordinációs képességek fejlesztésében is segít. És hogy mennyire személyiségformáló, azt a saját életutam bizonyítja. Kissé zárkózott, félénk falusi kislányból, sikerült határozott, nyitott személyiséggé válnom. És ehhez nagymértékben hozzájárult a tánc.
-A tánc pozitív értékeit szem előtt tartva, szakmai tudásom fejlesztése mellett hoztam létre 1990-ben -30 éve- a Dance Jam tánccsoportot. Kezdetben, egy csoportban 8-10 tanuló ismerkedett a tánc alapjaival. Mára 8 csoport működik, felmenő rendszerben, melyekben egyformán megtalálja helyét az óvodás, általános- és középiskolás diák is. 2020-ban 90 növendék jár az óráimra.
-Az évek múlásával saját tapasztalataim és a szerzett tudás révén megpróbáltam minél magasabb színvonalra emelni az oktatást. Kerestem a lehetőségeket a továbblépéshez. 2002-ben jelentkeztem a Táncpedagógusok Országos Szövetségének modern táncoktatói tanfolyamára, amelyet 2004-ben fejeztem be. A mai napig szeretettel gondolok Holb Ibolyára, idézem tanítványaimnak Földi Béla szavait. Minden évben részt veszek legalább egy tánckurzuson, azért hogy tudásomat szinten tartsam, az új irányzatokat figyelemmel tudjam kísérni, alkalmazni tudjam.

-Mely korban érdemes elkezdeni? A felmenő rendszerben működő csoportjainkban az óvodás és kisiskolás korú gyermekek vidám, játékos formában ismerkedhetnek a tánc alapjaival. 9 éves kortól a tánctechnikák -jazz, karakter, modern- különféle sajátosságait mutatjuk meg, majd 14 éves kortól a növendékek már kialakult stílusukhoz és tudásukhoz alkalmazkodva tanulják a különböző modern tánctechnikákat.

-A 30 éves gálaműsorunkat, mely a „Testtől a lélekig” címet kapta - a járvány miatt október 3-dikán tervezzük bemutatni - arra a hosszú útra is utal, amelyet végig jártunk, amíg a kissé csetlő-botló mozdulatoktól eljutottunk a ma már gondolatok közvetítő, érzelmeket ébresztő koreográfiákig. Növendékeim és én is leginkább azt a munkafolyamatot élvezzük, amíg a mozdulatokból gondolatok lesznek. A nagyobb csoportokban már közösen beszéljük meg azokat a témákat, amelyeket az év folyamán feldolgozunk. Nagy körültekintést igényel ez, hiszen azt szeretném, hogy a táncosaim át is érezzék azt, amit közvetíteni akarnak, mert csak így lehet hiteles. Tavalyi egyik koreográfiánk a „Bőröndnyi élet” a holokausztról szólt, és azért, hogy ezt megértsék a lányok, még az auschwitzi koncentrációs táborba is elmentünk. A koreográfiának nagyon nagy sikere volt, számtalan díjat és elismerést kapott.

-Minden évben nagyszabású előadással zárjuk a tanévet, ahol az összes táncos bemutathatja tudását. Ez nem csak a tanítványok és szüleik által várt program, de elmondhatom, hogy mára már „városi rendezvénynek” számít, hiszen két előadást tartunk telt házzal.
Táncosaim a megszerzett tudásukat versenyeken, bemutatókon kamatoztathatják.
Év közben is számos iskolai, városi ünnepség, rendezvény résztvevői vagyunk nagyon sok területi és országos versenyen szerepelünk, ahonnan szép számú éremmel érkezünk haza. Az eltelt 30 év alatt több mint 600 alkalommal léptünk közösség elé műsorainkkal.
Három táncszövetségnek vagyunk tagjai, amelyek felmenő rendszerben tartják a versenyeiket. Általában Budapesten vannak a megmérettetések, így több ezer kilométert teszünk meg 32 versenyző tanítványommal évente. Hazai és nemzetközi versenyeken dobogós helyezéseket érünk el, többszörös Európa-bajnoki koreográfiáink vannak. Táncosaim tudásszintje eléri az alapfokú művészeti iskolában tanulóé diákokét, sőt néha még túl is szárnyalja, annak ellenére, hogy nálunk csak szakkör formájában tanítjuk a modern táncot. A versenyekre készített koreográfiáim sokszor részesülnek különdíjban. Most már egy-két növendékem tervei között is szerepel a táncművész pálya.

-Részt veszünk a város kulturális rendezvényein, táncunkkal színesítjük az iskolai ünnepélyeket, bálokat, falunapokat. Mivel koreográfiáink egy-egy történetet mondanak el, ezért ennek alapján hívtak már bennünket Október 23-dikai ünnepségre, vagy az Élet Menete alapítvány kőszegi holokauszt vagonkiállítására. De szívesen látott vendégek vagyunk különböző falunapi rendezvényeken is, szeretik a változatos, színvonalas előadásunkat.
-Az évek során többször felmerült, hogy egyesületi keretek között folytatjuk tovább a tanítást, de mivel a befogadó iskola mindvégig nagyban támogatta a csoportot, elismerte munkámat, így nem változtattunk a kereteken. Az iskolában kialakításra került egy 70 m2-es táncterem, melynek egyik fala tükörborítású, és idén balett rudakat is sikerült felszerelnünk.

-A tánccsoport közösséggé formálása nélkülözhetetlen feladat. Erre jó lehetőséget kínálnak a versenyekkel eltöltött hétvégék, a tánctáborok, hétvégi kurzusok. Itt jut idő az edzések mellett a különböző személyiségfejlesztő, közösségépítő játékokra. Ezekre több esetben a szülők is elkísérik a diákokat. Így aztán az együtt eltöltött idő, a kötetlen beszélgetések, az versenyek izgalma igazi családdá kovácsolta csapatunkat. Szinte mindig teamben dolgozom. Szeretem az embereket, szeretek kapcsolatokat építeni. És nagy öröm számomra, hogy sikerült két olyan társat találnom magam mellé, akik mindenben segítenek. Németh Szilvia a csoportunk fő szervezője, aki nélkül nem tudnánk ilyen sikeresek lenni. És Horváth Csabáné Rita néni nélkül elképzelhetetlenek lennének a versenyek, ő a tanítványaim „anyukája” a hosszú és sok esetben fárasztó utazások alatt.

-Az eredményesség az éremnek csupán az egyik oldala, az alkotó, egymást inspiráló, a kihívásokat kereső egyénekből álló baráti, élményt adó közösség pedig a másik. És talán fontosabb is! Az évek során szoros barátság alakult ki nemcsak a táncosok között, hanem a szülőkkel is. Több növendékem óvodás korától járt hozzám az egyetem befejezéséig. Büszke vagyok arra, hogy volt tanítványaim a mai napig eljönnek az előadásainkra és támogatják a tánccsoport munkáját.
-Nagy utat jártam be az elmúlt évek alatt. Eredményeimért keményen kellett dolgoznom. A tanítványoktól cserébe nagyon sok szeretetet, ragaszkodást kaptam. Mindezek azt bizonyítják, hogy az ok és a cél, melyekért ezt a pályát választottam – „Lámpás” legyek, – valóra vált.
Kiss János