Kávészünet Epres Attila színművésszel
A Kőszegi Várszínház Kávéházának Don Marzioja
Kaposváron született, Balatonbogláron gyerekeskedett. Sopronban az erdészeti egyetemen tanult, ahol tagja volt a diákszínjátszó csoportnak. Ott kezdődött minden. Aztán elvégezte a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Epres Attila a Kőszegi Várszínház visszatérő művésze. Legalább tizenötödik alkalommal tagja az alkalmi társulatnak. Kőszegre indulása előtt reggeltől késő estig dolgozott. Három hétig ugyanis sem a színházak, sem a film, sem a szinkron nem számíthatnak rá. Szereti a bonyolult szerepeket. Goldoni Don Marzioját alakítani nagyszerű feladat. Ő a bajkeverő. Nagyon szép az alapötlet, miszerint mennyi bajt okoz az az ember, aki mindenkivel mindig sarkos és őszinte. A komédia cselekménye egy kis terecskén játszódik a 17. század Velencéjében, vagy máskor, vagy máshol... A lényeg, hogy itt találkozik nap mint nap Don Marzio, a pletykára éhes öregúr, Eugenio, a könnyelmű fiatal kereskedő, Leandre, a kártyás álgróf, Pandolfo, a kártyabarlang tulajdonos, Ridolfina, a jóindulatú kávéházas és a nők...
-Ön játssza Don Marziot, a főszereplőt. Mit tudhatunk róla?
- Nem hagyja, hogy az amúgy jól szocializált és természetesen félig fekete üzlet normális emberi viszonyok között menjen jó kedvvel, hanem mindenbe belepiszkál és mindenkiről képzel valamit. Mivel nem bír magával, - tele van energiával és szereti ha valami történik körülette,- nagyon nagy bajt csinál és a végén ráadásul beárul valakit . Ez az ilyen ősközösségekben, mint a velencei, főbűnnek számít. Az árulás nem megbocsájtható. Goldoni mindig kérlelte a színészeket, hogy most már ne írjanak hozzá semmit, mert ő azt már megírta. Persze mi is folyamatosan írjuk át a szöveget. Egy ötszáz éves darabot nem lehet úgy eljátszani, ahogy akkor megírták. A színház él és változik.
-Van-e valamilyen aktuális üzenete a darabnak?
- Minden ellenkező híreszteléssel szemben, -ami ma elég erősen terjed- miszerint a színháznak valamit üzennie, jóvátenni és fölszabadítani kell, a színháznak problémákat kell fölvetni és mi is ezen dolgozunk. A színház nem kínálhat megoldásokat, ezt már a görögök is tudták. A színház egy felbolygató és gondolkodtató műfaj kell, hogy legyen. Az a jó színház, amelyik valahogy húsbavág. Még a legszórakoztatóbb vígjátékok is, -ha pontosak és erősek - el kell, hogy gondolkodtassák az embert önmagáról. A színháznak tükröt kell tartani, „magatokon röhögtök”. Mi is ebben a szellemben dolgozunk. Az a színház, amelyik valamit üzen, nem feltétlenül rossz, de érdektelen. Kicsit felszínes is. Mi megpróbálunk valamibe jól beletúrni és azt szeretnénk, ha egy csomó ember magára ismerne, vagy az ismerősére. Nekünk is az a célunk, hogy olyan vígjátékot játsszunk, aminek a mélyén emberi tartalmak vannak.
- A szerep megformálásához miből építkezik?
-A saját életemnek nem sok köze van ahhoz, ami itt a színpadon történik. Én magam nem vagyok ilyen. Az ősi hagyományok szerint három féle dologból is tud táplálkozni az ember, aki a színpadon játszik. Az egyik maga a szerző, a másik a szerep által megkívánt jellemvonás, a lelki mozgatórugók, a harmadik pedig a saját élettapasztalata. Nekem is vannak olyan élettapasztalataim, amik ilyen bonyolult élethelyzetekre rímelnek. Ismertem magam körül olyan embereket, akik állandóan problémát okoztak az állandó pletykálkodásukkal, piszkálódásukkal. Én sem vagyok mindig könnyű eset, de ezeket a szerepeket nagyon jó játszani, mert rengeteg élet, rengeteg zsiványság van bennük. Ezért – szoktuk mondani – sokkal hálásabb, mint bármelyik nagy pozitív főszerep.
- Színházi, filmszerepei, szinkronjai felsorolása is oldalakat tesz ki. Ön elfoglalt, foglalkoztatott színész, jól látom?
-Színházi alakításaim 110 körül vannak, eleinte sok filmszerepem volt, aztán a filmgyár alól kicsúszott a pénz. Aki sokat játszott vidéken – mint én is – annak sok szerep összegyűlik a listáján. Nekem az a csoda ebben, hogy nagyon sok nagy szerepet játszottam, nagyon sok jó előadásban játszhattam jó rendezőkkel és ezért hálás is vagyok mindenkinek, aki ebben segített. Kicsit büszke is vagyok arra, hogy nehéz ember létemre, nem tört meg ez a pálya, hiszen – hogy Jordán Tamást idézzem – nagyon sok karrierhátráltató beszélgetésben és asztaltársaságban voltam tag. Úgy is lehetett volna, hogy kikerülök ebből a pikszisből, de szerencsére, nem így történt.
-Azt mondta szeret Kőszegen lenni, mert élhető, nyugodt, emberi város. Van valami ami mégis hiányzik?
-Kőszeg nekem egy tökéletes kikapcsolódás. Itt kezdek újra sportolni, golfozni, kerékpározni. Van itt Csónakázótó, patak, nem messze Rohonc a stranddal. Nem múló, fájó történet, hogy Hollósi Frigyes már nincs köztünk. Idén neki is szánunk egy emlékestet. Minden nap százszor eszünkbe jut, milyen jó volna, ha Frici itt lenne közöttünk! Az egyik legerősebb színfolt volt ebben az egészben. Ő valóban a kezdetektől itt volt. Mindenki hiányzik, aki nincs itt: Molnár Piroska, Benedek Miklós, Gazsó György a nyáron máshol kapott meghívást. Nagyon kivételes és fenséges helyzet, ami itt van a Kőszegi Nyári Színházban. Mindig valami olyasmit sikerült megvalósítani –hála Istennek – ami nem lett felszínes és olcsó. Mindig belenyúltunk valami jóba. Minőségi anyagokat vettünk elő. Ezt már Merő Béla elkezdte, folytatta Jordán Tamás. Znamenák István is klasszicizáló, értékes anyaggal foglalkozik. Mindig nagyon erős társulatot hoz össze. Olyan színészekkel játszhatunk együtt, akikkel év közben nem találkozunk. Ez nekünk nagyon nagy élmény Nagyon sokat köszönhetek emberileg és szakmailag is ennek az egész kőszegi színháznak. Már februárban alig várom a hívást. Kiss János