Kávészünet dr. Markovics Tiborral
Megalakulásától az Őrségi Nemzeti Park igazgatója
Édesanyja lakását bombatámadás pusztította el a háborúban. Édesapja, amikor a hadifogságból hazatért, a szociáldemokraták irodáját találta egykori otthonában. Markovics Tibor az 56-os forradalom leverését követően született Budapesten. Egyéves korában, 1958-ban költözött a család Kőszegre. A 60-as évek közepén kérték fel édesapját, hogy a rosszhírű „Dreiszker” nevelőotthon vezetésére, ahol haláláig dolgozott. A három Markovics-gyermek ebben a közegben nőtt fel. Együtt játszottak, sokat fociztak. Tibor közelébe gyakran kerültek sérült madarak, vagy a fészekből kiszedett, vissza már nem rakható egyedek, és ezeket a szobájában nevelte, ápolta a húgaival együtt. Gondoztak erdei fülesbaglyot, vörösvércsét, héját, karvalyt. Sok stiglicet neveltek fel, aztán visszaengedték őket a természetbe. Édesanyja vitte el Bechtold István ornitológus első előadására, mely végképp meghatározta az érdeklődését. Sok mindent az ő segítségével ismert meg, amikor elkezdte járni vele az erdőt, mezőt. Tibor a Kossuth iskolában kezdte, majd a Bersekben fejezte be az általános iskolát, végig színötös jegyekkel. Kőszegen érettségizett a Jurisich Miklós Gimnázium német tagozatán, a 29 fős osztályból 27 diáktársa végzett felsőfokú tanulmányokat. Tibor Sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetemen szerezte meg erdőmérnöki diplomáját.
– Milyen tervekkel indultál el?
– Az egyetemről kikerülve természetvédő szerettem volna lenni. A Kőszegi Tájvédelmi Körzet akkoriban alakult meg, ahova győri illetőségű munkatársat találtak. Szabad munkahely nem volt, a Szombathelyen működő Falco céghez sem vettek fel. A Börzsönybe pályáztam a Királyréti Erdészethez. Ha évig voltam ott, ebből öt évet Királyréten az erdészetnél, egyet egy maszek fakitermelőnél dolgoztam. A két-, háromszorosát kerestem favágóként, mint előző munkahelyemen. Kétkedve nézték, hogy a fiatal mérnök úr mit keres a fizikai munkások között. Ez a munka arra is jó volt, hogy később jobban át tudtam érezni a fizikai munkások problémáit. Időközben építkeztem idehaza, saját erőből, saját kezűleg. A ház elkészült, és ’93-ban hazaköltöztünk Kőszegre.
– Hol találtál munkát?
– Akkoriban vonták össze a környezet- és természetvédelmi hatóságot a vízüggyel. Itt helyezkedtem el, s lettem tájvédelmi körzetvezető. A rendszerváltást követően soproni központtal megalakult a Nyugat-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság. Korábbi feladatköröm kiegészült, erdészeti felügyelői feladatot kaptam Győr-Moson-Sopron megyében. Szerettem ezt a munkát, s időközben természetvédelmi szakmérnöki képzettséget is szereztem. Majd felkértek a Fertő-Hansági Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyettesének. 2002-ben megalakult az Őrségi Nemzeti Park, melynek alapítása óta – három év megszakítással – igazgatója vagyok. A nemzeti park területe 44 ezer hektár, ebből 4700 hektár az igazgatóság kezelésében van. A gyepek megőrzése érdekében fogtunk hozzá legelő háziállatok tartásához. Így tudtuk megállítani a gondozatlan rétek beerdősülését. A magyar tarka marhát honosítottuk meg, amely fajta kiválóan ellátja a feladatát, mintegy 500 példányuk szorgalmasan legeli az őrségi gyepeket. Segítjük a környék gazdálkodóit, hiszen a Nemzeti Park Igazgatóság egymaga nem tudná fenntartani a nemzeti parkban szétszórtan elhelyezkedő gyepeket. Állatokat helyezünk ki, aranykalászos tanfolyamokat szervezünk a gazdáknak, termőföldet adunk bérbe nekik, s segítünk a bonyolult adminisztrációban is.
Elindítottuk a muraközi lovak regenerációs programját, célunk az egyetlen hazai hidegvérű lófajta megmentése. A szarvasmarháinkkal együtt kint vannak a legelőn. Számuk hatvan körül van. A fölös példányokat kocsilóként értékesítjük.
–Vezetéseddel indult el az Őrségi Nemzeti Park, majd született ellenedben egy döntés. Aztán most újra a te vezetésed alatt működik. Mi történt?
–Pontosan én sem tudom, talán sosem derül ki. Csak a saját szemszögemből tudom a magyarázatot, mert, aki ennek a főszereplője volt, a korábbi szakállamtitkár, nem mondja meg. Állítólag a minisztériumban voltak olyan hangok, hogy az őrségi egy jobboldali, fideszes nemzeti park. Haraszthy László szakállamtitkár idejében jelent meg egy kormányhatározat, miszerint az Őrségi Nemzeti Parkot meg kell szüntetni. A nyilvánosság magyarázatot követelt, válaszolni kellett. Azt mondták, nagyon kicsi a létszám, az igazgató nem fejlesztette. Ez persze nem az igazgatón múlott, limitáltak voltak a lehetőségek. 42 fő volt az engedélyezett létszámunk, amit a megszűntetést megelőzően tíz fővel csökkentett a minisztériumunk. Erre mondták, hogy ilyen alacsony létszámmal nem működhet önállóan az Igazgatóság. Igazából nem tudom az okokat, de van egy elképzelésem, hogy a vagyont – elsősorban az ingatlanvagyont – be akarták söpörni egy nagy intézménybe. A tiltakozás ellenére megszűnt az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, összevonták a Fertő-Hanságival. Majd egy év után 2007-ben újraalakult, és a szakállamtitkár korábbi munkatársa nyerte el az igazgatói állást. Őt 2010-ben felmentették, és akkor kaptam ismét megbízást a vezetésre. Nem az állást sajnáltam, hanem a befektetett munkát, a megsemmisülni látszó célokat, sok fiatal tettre kész kollégám volt, és hirtelen vége szakadt mindennek! Közben az egyetemen tanítottam már akkor is, így anyagilag nem kerültem lehetetlen helyzetbe. Családom segítségével kitartottam, éreztem, hogy az a világ előbb-utóbb megszűnik, és ez így is történt.
–Helyreállt a lelki békéd?
–Igen, a munkatársaim végig mellettem álltak. 2010-ben újra igazgató lettem, s ma már ismét az elképzeléseim szerint működik az Igazgatóságunk. Az „elvesztegetett” pár év ma már nem érezhető. Feladat van bőven, az elmúlt időben a területvásárlás lett az egyik legjelentősebb feladatunk. Volt olyan év, hogy több mint 1600 db adásvételi szerződést kötöttünk. Az egész világon élnek a tulajdonosok, az elaprózott kisebb területek gazdái. Emellett hárommilliárd forint értékű pályázatot is lebonyolítottunk. Az első ilyen volt a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont felépítése. Eddig összesen 15 pályázatot bonyolítottunk le.
– Milyen témában írtad meg a doktori disszertációdat? Mit tanítasz az egyetemen?
– Botanikailag feltérképeztük a Kőszegi-hegységet, és szerveztünk egy jól sikerült konferenciát. A hegység növényvilágának fejlődését dolgoztam fel, illetve a változásokat, amelyek az erdőgazdálkodás következtében álltak be.
Az oktatást fontosnak érzem. A Soproni Egyetem Környezetvédelmi Intézete keresett meg erre a feladatra. Kezdetben környezet- és erdőmérnök hallgatókat, napjainkban természetvédelmi mérnök hallgatókat oktatok. Címzetes egyetemi docensként két tárgyat tanítok, az egyik a védett természeti területek kezelése, a másik pedig a természetvédelmi értékelés és tervezés. Tagja vagyok az egyetemi Államvizsga Bizottságnak, s több éve Keszthelyen is államvizsgáztatok. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság jó kapcsolatot tart fenn a Nyugat-Magyarországi Egyetemmel néhány év óta annak kihelyezett tanszéke is vagyunk.
Kiss János


A Kőszeg és Vidékében megjelent cikk bővített változata