Kávészünet dr. Bariska István Életmű-díjas nyugalmazott főlevéltárossal
A történelemnek két szeme van: az idő és a tér
A Vas Megyei Közgyűlés a Megyeháza dísztermében 2019. október 22-én az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen dr. Bariska Istvánt – „Vas megye általános fejlődését, szellemi értékeinek gyarapodását szolgáló kimagasló munkássága elismeréséül - Gróf Batthyány Lajos – Életmű Díj” kitüntetésbe részesítette. Dr. Bariska István történész, a rendszerváltozáskor egy cikluson át Kőszeg alpolgármestere volt, ma a Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltárának nyugalmazott vezetője.
Német-magyar szakos diplomájával 1966-1970 között tanított a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban. 1970-2006 között a Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára vezetőjeként tevékenykedett, majd 1974-ben az ELTE posztgraduális képzése keretei között okleveles levéltáros diplomát is szerzett. 1976-ban Summa cum laude minősítéssel Budapesten, PhD disszertációját pedig 2002-ben Debrecenben védte meg. 1971-1991 között először a kőszegi, majd a Vas megyei honismereti mozgalom vezetését bízták rá. Az 1970-es évektől tudományos előadásokat tartott hazai és nemzetközi konferenciákon, számos önálló kötet és több száz tanulmány szerzője. Ezek elsősorban Kőszeggel és a történeti Nyugat-Magyarországgal foglalkozó témákat dolgoznak fel. Kiváló nyelvtudásának és paleográfiai, írástörténeti tapasztalatainak köszönhetően a 16-18. századi német nyelvű források egyik legelismertebb hazai kutatója. Kőszeg város történetét ismertető, idegenforgalmi szempontból is jelentős kötetek, útikönyvek szerzője. Várostörténeti kutatásai során számos értékes építészettörténeti adatot tárt fel és publikált. Legutóbbi nagy munkája a 2019. szeptember 23-án a Zwinger előadótermében bemutatott, általa írt és összeállított Kőszeg várostörténeti atlasza, melynek közreműködői között találjuk B. Benkhard Lillát, Ivicsics Pétert, Kovács Viktóriát, Mentényi Klárát, Söptei Imrét és Szilágyi Magdolnát. A munka bevezető tanulmánya magyar és angol nyelven tárja az olvasó elé, mi minden történt Kőszegen 1246-tól 2000-ig, hogyan változott, fejlődött a város 750 év alatt. Közreműködő társaival karöltve 2010 óta dolgozott a Kőszeg-atlasz munkálatain. Igen büszke arra, hogy ezt a művet nulla forintos szerződéssel vállalta el.
Az Életmű-díjról – és ami mögötte van – beszélgettünk kávézás közben. Amikor dolgozik, teljesen a feladatra koncentrál, szigorú magához, amikor kilép a munkából, akkor bohém, ezt tapasztaltuk a Királyi Városnapon tartott előadása során is.

- Az Életmű Díj nem jelenti azt, hogy ennyi volt és nincs tovább. Már dolgozom a következő témán, melynek munkacíme: Történetek könyve – Kőszeg. Rájöttem, hogy -az intellektuális igényt nem feledve- a dolgokat elmesélhetővé kell tenni, hogy az olvasó a maga teljességében élvezhesse az elmondottakat, ami Kőszeggel és tágabb régiójával történt. Olyan formán, hogy magukénak vallhassák az egészet. A magyar történettudomány egy kicsit idegenül tekint erre, mert a téma nagyon oda van kötve a történeti Nyugat-Magyarországhoz. Megtanultam, hogy a történelemnek valóban két szeme van: az idő és a tér. A térérzékünket először Trianon miatt veszítettük el. Ez európai léptékben is hatalmas veszteség egy országnak. A második ok pedig, hogy az egyetemeken a térbeli látást nem tanították. A keleti blokk úgynevezett „éberségi politikája” miatt a például a régészeknek magassági szinteket ritkán volt szabad említeni, miközben az amerikaiak fentről már bármit le tudtak fényképezni. Ez a két szempont uralta az oktatást, vagyis a történelem az egyik szemét lehunyta.
- Kőszeg történetét 1971 óta kutatom. Egy olyan város, amely lényegében a trianoni
térveszteségeivel vesztette el piaci és járási funkcióit is. Az Európai Várostörténeti Atlasz kiadott adattára 24 főcímet határozott meg. A könyv eme sorvezetőjében rengeteg szempont és alszempont van megadva, ezeket mind fel kellett tölteni, lényegében amióta a 13. században először megjelent a város, vagy a folyója neve: Kőszeg vagy Güns formában egészen 1950-ig. Az adatolás vagy irodalmi anyaggal, vagy forrásanyaggal történt. Ekkor vált világossá számomra is, hogy Kőszegről több, mint 40 német nyelvű publikáció tőlem származik. Mindezzel és 2 további, angol nyelvű szöveggel sikerült a várost közép-európai kontextusba helyezni, mégpedig a szlovén, a horvát, a stájer, az alsó-ausztriai és a magyar szövegkörnyezetbe. Jobbára 1971 óta folyamatosan tartott mogersdorfi és a szalónaki konferenciák, illetve intézeti évkönyvek keretein belül. Idővel beszerveztem a budapesti művésztörténész Mentényi Klárát is a szalónaki konferenciákba, neki is számos kőszegi tanulmánya jelent meg így a városról.
- Az Atlasz nyilván nagy szerepet játszhatott az Életmű Díj odaítélésében.
- Az 1999 óta folyó művészettörténeti topográfia készítés közben megtanultunk mindent kihalászni a hazai és a külföldi forrásokból, aminek csak jelentősége volt. És persze az adatbázis építésére is ekkor tettünk szert. Amit azelőtt cédulázással végeztünk, annak vége lett. A digitális nemzedék megérkezésével minden megváltozott. Rájöttek a Hégeltől származó mondat ide passzoló tartalmára, miszerint a mennyiségi változás minőségibe csap át. Ha van egy csomó horizontálisan és vertikálisan is tagolódó idő- és téradatod, egyszer csak összefüggéseket fedezel fel köztük. Söptei Imrével folytatott kutatásainkat Mentényi Klára foglalta keretekbe. Térképre vitte az adatainkat, ma már 1550-1950 között mindent tudunk a belváros összes házára vonatkozóan. Minden lakót, minden tulajdonost felderítettünk. Azt is tudjuk, hogy a katolikusok, vagy az evangélikusok, továbbá a nemesek melyik utcában, melyik házban laktak.
- Egyértelműen kiderítettük azt is, hogy az ipari övezet hogyan épült ki a Gyöngyös két ágának partjain. Elkészültek azok a tematikus térképek, amelyek a város teljes fejlődését mutatják. Azt gondolom, hogy az Életmű Díjban az elmúlt 40 évnek az összes hozadéka benne van. Az Atlasz irodalomjegyzékében valamennyi történeti jelentőségű tanulmány és nemzetközi tapasztalat megjelenik. Egyértművé vált, hogy még Sopron sem tudta felhasználni a nemzetközi kapcsolatait, úgy mint Kőszeg. Nekünk 1447-1647 között volt Habsburg zálogkorszakunk, ennek kapcsán megtanultunk „osztrák szemmel” is gondolkodni. Megtanultunk a tartományok nyelvezetében, kormányzati, jogtörténeti, helyi szabályzatalkotási rendszerében vitatkozni és értelmezni. Amikor 1648-ban visszakerültünk Magyarországhoz és szabad királyi város lettünk, sok tekintetben korszerűbbek voltunk, mint azelőtt. Nagy kár azonban, hogy az országgyűlésben az összes szabad királyi városnak csak egyetlen szavazata volt. Kiváltságnak számított azonban az, hogy a követek megismerték egymást, a kőszegi a kassait és viszont. Létrejött az a háló, amely összefogta a városokat. Innen van az is, hogy nekem ma is élnek nemcsak a magyar, hanem a szlovén, horvát, stájer burgenlandi, sőt a salzburgi kapcsolataim is.
- Amikor végiggondolom az Életmű Díjat, akkor a mogersdorfi és a szalónaki konferenciákra gondolok, valamint azokra a külföldi intézetekre, ahol gyakorlatilag létrejött egy város, meg az ott kutatók találkozása. Szempontok, nagyon kemény viták és tisztázások során derült ki, hogy a 13-diktól a 20-dik századi derekáig hova kell behelyezni a város történetét ebbe a városhálózatba és régiós rendszerbe. Ez egy más minőség, mint amikor a csak jegyzőkönyvekből írtak ki jegyzeteket. Az adatbázisokból vált világossá, hogy a város életében melyik évtizedekben, milyen nagy változások történtek. Benne van, hogy az ellenreformáció idején a felekezeti küzdelem hogyan szorította ki az evangélikusokat a Sziget városrészbe. Benne van, hogyan foglalta el a várost a nemesség. 1723-ban Kőszeg kerületi táblabírósági színhelye lett. Itt tárgyalták a 60 forint érték feletti birtokpereket. Széchenyi Ferenc – Széchenyi István apja – is idejárt, a Sigray család pedig itt is élt.
- Mindenre nyitott maradtam. A mai napig is jönnek az MTA-tól, a CEU-tól, a fővárosi és a megyei, városi levéltárakból a meghívók. Mindenre válaszolok, ha nem is tudok elmenni. Ez azért fontos, mert életben tartom azokat a kapcsolatokat, amelyek 1971 óta felépültek.
- A Várostörténeti Atlasz elkészítésében részt vett kollégák is büszkék lehetnek arra, hogy Kőszeget beillesztettük a közép-európai értékrendbe. Ugyanis a nyugati kollégák csak a mi segítségünkkel tudják értelmezni a Kőszeg-történetet, és viszont. Együttműködésünkből korszak lett. A magyar műemlékvédelem védnöksége mellett indult a kőszegi topográfiai kutatás. Az Atlasz viszont a Magyar Tudományos Akadémia gyermeke lett. Erre azért is vagyunk büszkék, mert egész Vas megyében ez első történeti munka, mely az Akadémia égisze alatt látott napvilágot.
- Félve jegyzem meg, hogy nagy hasznom származott abból, hogy ilyen rálátásom lett a régióra. A Századok című folyóiratba – amely a Magyar Történelmi Társulat periodikája, és 1867 óta jelenik meg – két tanulmányom is bekerült. Ez ritka elismerés a szakmában élők számára.



Kiss János
a KÉSV-ban megjelent cikk bővített változata