Kávészünet Bakos György leköszönő fúvószenekari elnökkel Most tölti be a 70-et, 60 éve fúvószenész, 30 évig elnök volt
A csapat hivatalos neve Kőszeg Város Fúvószenekara. Fenntartója pedig a Kőszeg Város Fúvószenekaráért Alapítvány. Ez a szervezeti forma 1992 óta létezik. Korábban a Művelődési Központ művészeti csoportjaként működött, akkor azért lett alapítvány, mert így a támogatók adókedvezményben részesülhettek. Bakos György 1990. január 17-én a Gintner Jóska bácsit váltotta az elnöki poszton. A zenekar tagságának bizalmából hatszor öt évig, harminc éven át elnökölt. Ez alatt az idő alatt a zenekar több mint 220 muzsikussal dolgozott. Ezév január 26-án lemondott elnöki tisztéről. Egyrészt lejárt az öt éves elnöki ciklus, másrészt már korábban jelezte, hogy a 150 éves éves jubileumi rendezvényt még megszervezi, de utána mindenképpen átadja a stafétabotot. A tavalyi beszámoló során ezt már visszavonhatatlanul megerősítette. Akikkel ’90-ben elnökként elkezdett muzsikálni, azok közül már csak néhányan vannak, akikkel pedig 1964-ben, már senki sincs. Abban az évben lett a felnőtt Fúvószenekar tagja. Előzőleg négy évig az úttörőzenekarban már tíz éves kora óta játszott. Horváth Pista bácsinál kezdett, Gréts Károly 1966-1978-ig volt a zenekar karnagya, őt követte Csárics Sándor, akivel nagyon szép harminc éve volt a zenekarnak. Aztán kilenc hónapig egy igazán rangos -hiszen katona volt az ezredes úr -karmester dirigálta a zenekart. Élmény volt minden próba, a zenekar próbált és fel is nőtt a feladathoz, a karnagy elégedett volt. Őt követte 2009. december 3-ával kezdődően Szilágyi Miklós.
-Hál’Istennek vannak fiatal tagjaink és úgy gondoltam, most jött el az ideje annak, hogy lépjek. Mögöttünk van a nagyon szép, 150 éves évforduló megünneplése, Szilágyi Miklós személyében 11 éve új karnagyunk van. Beszámolómban elnökként utoljára még elmondtam, hogy Kőszeg Város Fúvószenekarának van egy reinkarnált Gréts Károlya. Amit ő végez - már az első években kiderült- ugyanolyan mintha Gréts Karcsi csinálná. Amit ő meghall és azt mondja a zenekar, hogy csináljuk meg, azt meghangszereli és már repertoáron is van. Az Ifjúsági Zenekarral –amit a felesége vezényel - is dolgozik, de csak azért, mert nincs tubásuk és beült fújni. Pedig ő ütőhangszeres. Érdekes volt a felvétele is. Kérdeztem tőle, hogy jól meggondolta-e a pályázatát, mert mi egy őrültet keresünk. A következő alkalomra az általam adott két művel kellett készülnie. Az egyik a Nyomorultak musicalből volt egy részlet. A zenekar a próba végén tapssal jutalmazta a teljesítményt.. Ilyen még nem volt. Látok a fiatalok között olyanokat, akik ambiciózusak, szeretnek az emberek között lenni, együtt dolgozni a csapattal, a karnagy is fiatal, legyen a vezérkar is fiatal! --Lemondásommal egyidőben megtörtént a választás is, Németh Balázs -gyógypedagógusként dolgozott, mostanában a versenyszférában működik- lett az új elnök. Focistákkal is foglalkozott, egy jó csapatépítő ember. Trombitán játszik, de szárnykürtös. Egyszer a 90-es években meghívtak a zeneiskolába zsűrízni, akkor láttam, hallottam őt először játszani. A karnaggyal és az elnökkel együtt kilenc fős a csapat. Vannak régiek is és újak is benne. A négy legtöbb szavazatot kapott vezetőségi tag az alapítvány kurátora, az elnök pedig az alapítvány elnöke. -Szerették volna, hogy maradjak vezetőségi tag. Ezt nem akartam. Viszont heti két alkalommal - ha nem lesz más dolgom- a próbákon ott leszek, a fellépéseken játszom. -A harminc év alatt sok olyan produkciót létrehoztunk, ami azelőtt nem volt. Nem volt a Fúvósfarsang, ami a zenekar legfőbb bevételi forrása. Nem lehet rá hetekkel előtte jegyet kapni. Négyszáz főnyi vendéget tudunk fogadni. -A rendszerváltozás után mi vittük fel az egész várost a Stájerházakhoz. Volt, amikor 1200 emberre főzött a Gyöngyös Csabi, Tánczos Tomi, meg a Sebestyén Józsi. Ez már nincs, hiszen mindenki oda megy szabadon a hegyekben, ahová akar. Sok közünk van a Hétforrás piknikhez is, amit a Kőszegi Baráti Kör indította egy táblaavatóval.

-Más lett a térzenék hangulata is , -amit a Miklós jól kihasznál- mert hangulatos térzenéket játszunk. Ezt természetesen a műsor határozza meg. A Gréts Karcsi annak idején a musicaleket, a Miklós pedig a rockot preferálja. Gréts Karcsival 1976-ban bemutattuk Liszt II. Magyar rapszódiáját Lovranban, csöpögő esőben, mire játszani kezdtünk, az eső is elállt. Megtelt a strandterasz. Az ott nyaraló, akkori Nyugat-németek egy hordó sört gurítottak elénk. Később ugyanezért a produkcióért első hely kitüntetéssel kapott oklevelet Buchloeban a zenekar, akkor már Csárics Sanyi vezényelte. -Az új karnagy olyan produkciókat válogat össze, amelyet előzőleg megbeszél a zenekarral. Hoz egy ajánlatot, megszavazzuk és a következő év repertoárjában azok a művek szerepelnek. -A ’90-es években, amikor a zenekar elindult igazán Európába -mert mi már a 70-es évektől turnéztunk meghívásos utakon Ausztriában és Horvátországban- felléptünk ezeken kívül Svájcban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Csehországban, Szlovákiában. Ezt a nyolc országot jártuk. Ennek a „tájolásnak” volt az az eredménye is, hogy olyan muzsikákat hoztunk haza, amiket más zenekar itthon nem játszott. Olyan barátságot sikerült kötnünk, akik között mindig volt egy könyvkiadó, vagy kottakiadó. A kétezres évekre ez a forrás merült ki. A környező zenekarok pedig vagy lehagytak bennünket, vagy a tőlünk kapott kottákkal ugyanazt játszották, amit mi. Mi Kőszegen ma is kivételezett helyzetben vagyunk, mert ha megszólal a térzene, az emberek özönlenek az utcára, mert imádják a zenekart. -Január 2-án Bécsben koncerteztünk. Már három héttel előtte azt mondták, nincs több jegy. A színpadról lejőve a családtagokhoz mentünk a nézőtéren, kérdem a nejemtől: -csak ti ordítottatok, vagy mindenki más? Mire ő: -mindenki más! Ott már a Brahms V. magyar tánca is vastapsot kapott, a Radeczky-induló meg különösen. Vittünk Phil Collins zenét, elbűvöltük a közönséget. Mellesleg a Wiener Sängerknaben székházába nem minden fúvószenekar jut be. -A Gréts emlékkoncert 1982-ben - még vár-igazgató koromban - indult, ez lett később a Tavaszi koncert, azóta a művek is kicserélődtek. -Ugyancsak a mi gyerekünk a Kőszegi Szürettel való kapcsolat, a Nemzetközi Fúvószenekari találkozó. A magyar fúvószenekarok azért szeretnek Kőszegre jönni, mert itt van közönség! Tavaly - az eső miatt- elmaradt a felvonulás, így beszorultunk a sátorba, de minden zenekar felléphetett s megtapasztalhatták, milyen érzés az, amikor ezer ember tapsol nekik. -Szilágyi Miklós karnagy úr kért meg, hogy én állítsam össze az idei tavaszi koncert anyagát. Ezekután Nyúl Krisztián zenésztársunk azt találta ki, hogy az április 18-ikai koncert legyen BOB-koncert. Best of Bakos. Úgy állítottam össze a programot, hogy minden karnaggyal legyen találkozásom.
-Nagyon szép feladat és felelősség, ami a zenész szülők sajátja. A gyermekeink tőlünk tanulják nem csak az anyanyelvünket, hanem a múltunk átörökítését, a hagyományok ápolását is. Kőszegnek óriási kincse a kulturális élete, a múltja, amit a jelenben kell ápolni, hogy legyen jövője!

Kiss János
a Kőszeg és Vidéke cikk bővített változata