Kávészünet a Beke családdal
Alkalmi „családi fúvósötöst” alkotnak
Kőszeg Város Koncertfúvószenekara berkein belül többször előfordul, hogy szükség van egy-egy kisebb létszámú együttes munkájára is. Ilyen alkalmakkor egy „családi fúvósötös” színesíti a zenei palettát Kőszegen. Más szóval az ő zenéjüket is kamarazenének nevezik. A kamarazene olaszul: musica da camera 'házimuzsika', az olasz camera = szoba szóból ered és olyan zeneművek és zenei műfajok gyűjtőneve, amelyekben egynél több, 10-12-nél kevesebb zenész játszik. Általános értelemben véve társas muzsikálást jelent. A fogalom kiterjesztéseként a kisebb létszámú zenekarokat és énekkarokat is szokás -a nagyobb együttesektől való megkülönböztetésül -kamarazenekarnak, illetve kamara-kórusnak nevezni. A fúvósötös tulajdonképpen a vonósnégyes fúvós testvérműfaja. Klasszikus esetben fuvola, oboa, klarinét, fagott és kürt alkotják. A Beke család fúvósötöse azonban kicsit eltér ettől, ugyanis ebben három kürt, egy szaxofon és egy fuvola talált egymásra. De nemcsak a hangszerek, hanem azok gazdái is. A hangszerek ilyetén együttléte furcsának tűnhet, azonban hála Szilágyi Miklós karnagy Úrnak, nagyon jól hangszerelt darabok csendülhetnek fel előadásukban minden alkalommal. A ma már nyugdíjas határőr Beke János és két fiával, -Áronnal és Andrással- mindhárman vadászkürtön játszanak. Ezzel a létszámmal a kürtsor felét kiteszik. A zenekarban szerelmek szövődnek és házasságok is köttetnek. Ez így történt náluk is, ennek következtében a család kiegészült a szaxofonos Mónival és a fuvolán játszó Dórival. Valamennyien a Koncertfúvószenekar nagy családjának tagjai, így alakulhatott ki a Beke család kamarazenekara. Az érdeklődés a város karácsonyváró rendezvényein fordult különösen feléjük, amikor a kőszegi adventen zenéltek egy három kürtből álló trióval. Ismertségük csak fokozódott, amikor második alkalommal részt vehettek a fúvószenekar által létrehozott adventi kalendáriumban. Rendhagyó kávészünetünkben mind az öten megszólalnak, árad belőlük a zene iránti szeretet és alázat.

-A 60 éves édesapa, János mesél, hogy a pandémia alatt is aktívan dolgoztak, mindkét együttesben.
-1973-ban írattak be a szüleim a kőszegi zeneiskolába. Többek között Maitz József tanár úr is oktatott, ami azért érdekes, mert a fiaimat is ő tanította a vadászkürtön játszani. Később középiskolai szinten is tanultam a zenét. A zeneiskolai tanulmányaim elkezdése után nem sokkal bekerültem a kőszegi fúvószenekarba, akkor még az ifjúsági együttesbe. 1976 óta vagyok tagja a felnőtt zenekarnak. A négy sikeres karnagy egyéniség, Gréts Károly, Csárics Sándor, Dohos László és Szilágyi Miklós vezetése alatt is dolgozhattam a zenekarral. Rengeteg felemelő pillanatot élhettem át. Több, mint 30 éve vagyok a zenekar által választott vezetőség tagjai között. Nyugdíjas határőrként egyre több időm van a fúvószenekarra. Külön örömmel tölt el, hogy a fiaim is folytatták a hagyományt, amit elkezdtem és ők is a fúvószenekar sorait erősítik mind a mai napig.
-A 32 éves Áron szakmáját tekintve mérnök informatikus.
-Szerencsére össze tudom egyeztetni a munkámat a zenéléssel és a zenekar életében is hasznos tud lenni néha egy informatikus. Másodikos koromban kezdtem a zenével foglalkozni. Akkor írattak be a szüleim a kőszegi zeneiskolába, én is, mint édesapám, Maitz József tanár úr irányítása mellett kezdtem a vadászkürtön való zenélést. Két évvel később -1999-ben már tagja lehettem Kőszeg Város Fúvószenekarának, akkor még az ifjúsági fúvószenekar berkein belül. Aztán 2004-től kezdődően már a felnőtt fúvószenekar kürt sorát erősíthetem. Az elmúlt 18 év alatt rengeteg élményt kaptam a fúvószenekar révén, sok-sok utazáson és fellépésen vehettem részt a csapat tagjaként. Az utóbbi 12 év során a fúvószenekar vezetőségének tagjaként is segítem a zenekar munkáját és előre jutását. A zenekarban eltöltött évek alatt ismertem meg Mónit, aki szaxofonosként csatlakozott a csapathoz. Azóta már házastársakként zenélünk együtt a zenekarban
-Áron felesége, Móni annak örül, hogy a munkája mellett jut elég szabadideje a zenekarban való zenélésre.
-Öt évvel később, mint Áron, de én is másodikos kezdtem a zenélést. Kőszegszerdahelyen jártam általános iskolába, és a Budaker Gusztáv zeneiskola tanára, Madár Ágnes kijárt az iskolánkba a zenét megszerettetni, megismertetni az erre fogékony gyermekeknek. Sokáig furulyáztam, majd választottam egy másik hangszert, ami a szaxofon lett. Az első perctől kezdve nagyon tetszett ez a hangszer, majd szüleimmel és tanárommal együtt elmentünk és vásároltunk egyet Keszthelyen a hangszerboltban, amin a mai napig játszom. Szaxofonos éveim elején már bekerültem a kőszegi ifjúsági fúvószenekarba, ahol megismerkedtünk a közös zenélés élményével. 2008-tól már Kőszeg Város Fúvószenekarának szaxofon sorát erősíthetem. Tizenegy éve a zenekar hozott össze bennünket Áronnal, nem régóta már házastársak vagyunk. Sok szép együtt zenélés van már mögöttünk, megannyi emlékkel, koncerttel. Sok országban mutathatta meg magát a zenekar, ahol nagyon jó volt a közösség tagjának lenni és együtt átélni az élményeket. Baráti társaságok is alakultak ki a zenekar fiataljai között. Már évek óta együtt járunk koncertekre, fesztiválokra és nyaralni is. A hétköznapokban kisgyermekekkel foglalkozom. Egy szombathelyi bölcsődében dolgozom csecsemő- és kisgyermeknevelőként.
-Az Áronnál négy évvel fiatalabb András is másodikos korában ismerkedett meg a vadászkürttel. Ki más lehetett volna a tanára, mint Maitz József!
-Zenei pályafutásom nekem is a Budaker Gusztáv zeneiskolában indult el. Jóska bácsi kiváló ember és pedagógus, sokat köszönhetünk neki. Hangszerhasználat mellett megismertetett minket a közös zenéléssel, a kamarazenéléssel is. A zeneiskola megkezdése után igen hamar, már 2002-ben a zenekarnak is tagja lettem. Azóta aktívan részt veszek a zenekar életében, megszakítás nélkül. A kürtsort erősítem, jó érzés, hogy édesapám és testvérem mellett zenélhetek. A próba ezen felül jó lehetőség, hogy a hétköznapokban, esténként találkozhatunk. Örömmel tölt el, hogy a zenekar által több országban megfordultunk. Ezek az utazások a zenekari barátságok miatt inkább nyaralásnak tekinthetők, mint kötelességnek. A zenésztársaság a próbákon és fellépéseken kívül is összetartó csapat. Születésnapokat és egyéb fontos eseményeket is együtt ünneplünk. Dórival 2015 óta alkotunk egy párt, a zenekarban ismertük meg egymást. Dóri bátyja korábban szólamtársam volt az együttesben. A zenélés mellett, a hétköznapokban informatikával foglalkozom. Jelenleg a Soproni Egyetemen dolgozom rendszergazdaként.
-András párja, Dóri Jánosházáról került Kőszegre a Jurisich Miklós Gimnáziumba 2012-ben.
-Ezért kicsit messzebbről indul az én történetem. Úgy értem, földrajzilag, hiszen én nem kőszegi, hanem jánosházi születésű vagyok. Zenével való kapcsolatom már óvodában kezdődött. Zeneovi után természetesen beírattak szüleim zeneiskolába, ahol furulyán kezdtem tanulni. Két év után fuvolára váltottam és egészen a 8. évfolyam végéig játszottam rajta a zeneiskolában. Ahogy megérkeztem Kőszegre, és megkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat, mindjárt be is léptem a fúvószenekarba. Nem egészen ismeretlenül, ugyanis a testvérem már tag volt. Eltelt 10 év és azóta is nagy lelkesedéssel járok a próbákra. A 10 zenekari évből 6 és fél éve Andrissal egy párt alkotunk, így közösen megyünk a fellépésekre, utazásokra is. A mindennapokban tanítóként dolgozom egy szombathelyi általános iskolában. Munkám során szívesen viszem a gyerekek közé a zenét, hangszereket, akár a zenekar által készített videókat is.
Egyetértően erősítik meg János, az édesapa óhaját, hogy még sok-sok éven keresztül zenélhessenek együtt, Kőszeg Város Koncertfúvószenekarában.

Kiss János