Kávészünet dr. Bariska István nyugalmazott főlevéltárossal
Jövőre lesz ötven éve, nem így tervezte
Hazai és nemzetközi ismertsége szakmai körökben nem kérdéses. Nem elefántcsont toronyba zárkózott tudós típus. Hosszú ideje töröm a fejem azon is, hogy a van-e a városban és a környékén valaki, aki őt ne ismerné. Van-e család, akinek az őseit ne azonosította volna be, ne ismerné a családfáját. Kíváncsisága bizonyára nem tanult tulajdonság, veleszületett képesség a kutakodás. E sorok írója még 1966 tavaszán a szombathelyi Nagy Lajos gimnáziumban, mint gyakorló német tanárt ismerte meg őt. Ő 1966 őszén, fiatal magyar-német szakos tanárként került a kőszegi gimnáziumba. Tavasszal még édesapja, a híres, szombathelyi nyelvtanár és tankönyvíró mutatta be dr. Kovács Ferenc akkori igazgatónak. Szombathelyi születésűként megszokta, hogy a vonatokon Celldömölk után igazoltatnak mindenkit, de Kőszeg zártsága mégis megdöbbentette. Az első tanítási napon körbesétálta a gimnázium épületét. Aztán eljutott az egykori missziósházig, amely akkor határőrlaktanya volt. Fegyverrel őrzött épületbe ütközött. Pár év múlva két kisfiával a Nagygesztenyefa körül megint géppisztolyos katonák tartóztatták fel, s ugyanez történt a Kálvárián is. Teljesen bekerítve érezte magát: „Innen ki kell törni” – gondolta.
Mindennek jövőre már ötven éve lesz, nem így tervezte, de nem bánta meg. Főhivatású, tanári évei 1966-1970 közé esnek. Három osztállyal ma is tartja a kapcsolatot, de csak most mesélte el a tanítványainak, miért kellett a tanév kellős közepén otthagyni a katedrát. 1968-ban megszületett István, 1969-ben Zsolt fia. Felesége, Vasi Alíz először könyvtáros, majd a gyógypedagógia intézet tanára lett.
Az 1968-as Párizs, továbbá Prága évében kicsinyes, politikai hajsza középpontjába került, amibe titokban gimnáziumi osztálya egy részét is belerángatták. Amikor 1970-ben meghívták a frissen alapított levéltár élére, azonnal elfogadta. A tanév kellős közepén, februárban kapta meg a kinevezését. Kemény munka következett, 1974-ben levéltáros diploma, 1976-ban Kőszeg 16. századi történetéből doktori fokozat Budapesten, majd 2002-ben PhD fokozat Debrecenben. Két konferenciasorozat keretében fokozatosan feltárultak az akkor még elképzelhetetlennek tűnő nemzetközi kapcsolatok is. 1971-től résztvevője, többször pedig előadója lett a Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion sorozatának. Ebben az osztrák, horvát, szlovén és magyar történészek négy-öt évenként mindig Kőszegre tértek vissza, legutóbb 2014-ben. 1983-2012 között az ausztriai Stadtschlainingban (Szalónakon) évente megrendezett nemzetközi történész-konferencia rendszeres előadója, majd magyar delegációvezetője lett. Kinyílt előtte a délnyugat-európai régió, ahol mindvégig Kőszeget képviselte. Mindketten „gyüttmentként” vertünk gyökeret az akkor még nagyon is elzárt kisvárosban. Ismeretségünk nem mai keletű, a Rigói utca felsőfokú nyelvvizsgára is ő készített fel a 80-as évek elején. Volt idő, amikor a MÁV balatonkenesei gyermeküdülőjében német, ha kellett angol, orosz, lengyel, olasz nyelvről tolmácsolt a vendégek és vendéglátók között.

-Egyszer mesélted, hogy a kezdetek kezdetén dolgoztál a Savaria Nyári Egyetemen is.
-1969 nyarán gimnáziumi elődöm, Lévay Gyula tanár úr ajánlott be német szinkrontolmácsnak a Savaria Nyári Egyetemre. Ott volt többek között dr. Harald Prickler, Burgenland kitűnő történésze: „Gratulálok, Pista, a kőszegi levéltárhoz” – mondta. Köpni-nyelni nem tudtam a meglepetésről. Akkor tudtam meg, hogy dr. Horváth Ferenc megyei levéltár-igazgató neki már elmondta, hogy én leszek a jelöltje. „Mi túl magasra tettük dr. Bariska Mihályt” – nyilatkozta 1968-ban valahol Erdélyi Béla, az akkori megyei elnökhelyettes édesapámról, az országosan ismert tanár-tankönyíróról. Az egész ügy tehát nem velem kezdődött, de Kőszegen folytatódott. Ma már tudjuk, kik álltak mindezek mögött. „Ilyen könnyen össze lehet törni egy fiatal pedagógust?” – olvasom az egykori naplóbejegyzéseimet.
- Nem fordultál magadba, megírtad a doktori értekezésedet.
-Újra fel kellett építeni magam. 1975 tavaszán Sinkovics István professzornak benyújtottam a doktori értekezés első fejezetét. Egyszerűen kidobott vele. Csaknem összeomlottam. Három év posztgraduális, levéltáros képzés, a kőszegi intézmény felállítása és beindítása után újabb nagy pofont kaptam. Aztán bevillant, hogy a téma idevágó forrásait a bécsi és kőszegi levéltárak őrzik. Lehet, hogy a professzor nem ismerte őket? Igen, nagyon is lehetséges. Újra beadtam az anyagot, méghozzá változtatás nélkül. Teljes sikert aratott, ráadásul a soproni származású germanista professzorom, Mollay Károly is mellém állt. Amikor 1976. május 27-én kiléptem a szigorlatozó teremből, már tudtam, hogy ezen a pályán maradok.
-Szerencse, álhatatosság, céltudatosság is kellett a fennmaradáshoz.
-A szerencse mindig jó barát. 1970-2006 között a megyei levéltári rendszer fénykorában dolgozhattam a kőszegi levéltár élén. Miután nyugdíjba mentem, igazgatóm, dr. Tilcsik György 2007-ben megjelentette a Debrecenben megvédett PhD disszertációmat. Ez már Nyugat-Magyarország 1447-1647 köti históriájáról szólt. Harmincöt év tapasztalata halmozódott fel benne. 1972-2012 között a külföldi konferenciákon összesen 30 előadást tartottam, 27 alkalommal Kőszegről. Magyarán: sikerült bekapcsolni Kőszeget a nemzetközi fórumokba is: ez nagy, minőségi ugrásnak számított.
-A levéltárba is betört az elektronika, a számítástechnika.
-1999-től Söptei Imre kollégámmal feltártuk Kőszeg művészettörténeti topográfiája forrásait. Itt kezdődött a számítógépes adatbázisépítésünk Kőszegről. A kötetek szerkesztése – kollégám mellett – kitűnő budapesti szakértőkkel, így Benkhard Lilla régésszel, Ivicsics Péter építésmérnökkel és Mentényi Klára művészettörténésszel jelenleg is folyik. Több mint harminc éves összefogás eredménye ez. Nekem azonban több mint harmincöt évre volt szükségem, hogy 2010-2015 között – az európai és a hazai várostörténeti atlaszsorozat részeként – összefoglalhassam Kőszeg történeti földrajzát. Rettenetesen féltem a feladattól, mint ahogy a pályakezdéskor mindentől. A térképészetben éppen a fenti említett kollégák segítettek a legtöbbet. Hála Isten, kész vagyok vele. Ma már külön meghajtón is elérhető a teljes anyag. Megjelenése magyar és angol nyelven várható. Ezzel a két országos projekttel Kőszeget szervesen bekapcsoltuk az egyetemek és az akadémiai intézetek vérkeringésébe. A kitörés úgy is sikerült, hogy Kőszegen maradtam.
-Négy unokád, fiaid, menyeid itt vannak körötted, belakták a Királyvölgyet.
-Mára minden megváltozott. A határok kinyíltak. A dimenziók minden irányban kitágultak. Czeizel Endre orvosprofesszor szerint a minta nagyon erős tényező. Mindkét fiú PhD fokozatot szerzett. István junior ma Ausztriában tanít. Lényegében apai nagyapját folytatja. Zsolt most költözött haza családjával Szentendréről. Nemzetközi rangú, budapesti, kereskedelmi cégét részben innen irányítja. Mindkét család otthona a Királyvölgy lett, így az unokáké Szilárdé, Zitáé, Fruzsináé és Lilláé, s persze édesanyjuké: Beáé és Kingáé is. Ebben a fiúk tudatos választása érezhető. Mindez persze édesanyjuk érdeme is, akinek szerepe elévülhetetlen. Így alakult, s most már nagyon örülök neki.

Kiss János