„Régi mesékre emlékszel-e még?
Volt egyszer rég, volt egyszer rég…”
énekeltük osztálytalálkozókon kedves tanítóképzős tanáraink sírjánál a kőszegi temetőben: Budaker Gusztáv, Faragó József, Karner Emília, Koszta Teréz, Szendrő János. Amikor a tanítóképzőt elvitték Kőszegről, az „iskolaváros” meghalt. Elszállt a lelke! – Az utolsó képzős tantestület legfiatalabb tagja Horváth Margit volt. 2019. augusztus 22-én temettük Szombathelyen.
In memoriam
HORVÁTH MARGIT
főiskolai tanár, a szombathelyi Tanárképző Főiskola volt főigazgató-helyettese

1956. májusában háromnapos felvételi vizsgán vettünk részt Kőszegen a Középfokú Tanítónőképzőben. Tapasztalt tanítóképzős tanárok sok személyes beszélgetés közben figyelték, hogy a jelentkező nyolcadikos kislányban érzékelhető-e a pedagógus-véna megléte. Négyszáz jelentkezőből csak huszonötöt vettek fel. Horváth Margit tanárnő tanította nekünk a pedagógiai tantárgyakat: lélektan, logika, didaktika, neveléselmélet, neveléstörténet. Nagy szakmai tudás, alapos felkészülés, szemléletes magyarázat, humorérzék jellemezte. A „Követelek tőled, mert tisztellek!” – szellemében nevelt. Tanítási tervezetinket nagy gonddal javította. Ma is őrzöm a franciakockás füzeteket. A szaktárgyi jeles osztályzat mellett rendszeres megjegyzése: „Írásodon javíts!”
1958-ban egy miniszteri rendelet megszüntette a középfokú tanítóképzőt, a magyar oktatásügy legkiválóbb iskolatípusát. Szombathelyre kerültünk. Margit néni már, mint a meginduló főiskola főigazgató-helyettese lett az osztályfőnökünk. Az érettségi évében ”Pedagógus eszményképem Apáczai Csere János” című, az országos tanulmányi versenyen írt dolgozatom alapján felvételt nyertem az ELTE Bölcsészkarának történelem-pedagógia szakára. Gyakorlatilag egy szakos voltam, mert pedagógiából alig kellett tanulnom. Margit néni felsőfokú tudással nekünk már a középfokú képzőben megtanított minden lényegest. A huszonötös létszámú osztály minden tagja kitüntetett pedagógus!
Az ötvenedik érettségi találkozó óta évente találkozunk. Margit néni gyakran mondta: „Öröm látnom, hogy testvérként szeretitek egymást. Az egykori főiskolások találkozóin nem érzem azt a lelkületet, mint köztetek!” A tanár-diák viszony az évek során rokoni kapcsolattá mélyült köztünk. 2018. szeptemberében már súlyos betegen hozatta el magát a találkozónkra, és gyengülő hangon suttogta: „Remélem, jövőre is látni fogjuk egymást!”
Koszorúján a szalagra ezt írattuk:
Kedves Margit néni! – Köszönjük, hogy pedagógussá neveltél minket! Bennünk és tanítványainkban élsz tovább! A Kőszegi Középfokú Tanítóképző utolsó osztálya
Az osztálytársak nevében írta:
Unger Ilona nyug. történelem-pedagógia szakos tanár
Kőszeg, 2019.09.18.