Gyászol Kőszeg Város fúvóstársadalma…

A fúvósok nagy családjának legendás alakja, Pászner Jenő bácsi, aki 1946-tól volt a kőszegi fúvószenekar tagja, tragikus körülmények között 2020.február 21-én eltávozott az égiek fúvószenekarába. Temetése 2020. március 5-én 15.00 órakor lesz a kőszegi temetőben.

Gyászol Kőszeg Város fúvóstársadalma…
A fúvósok nagy családjának legendás alakja, Pászner Jenő bácsi, aki 1946-tól volt a kőszegi fúvószenekar tagja, tragikus körülmények között 2020.február 21-én eltávozott az égiek fúvószenekarába.
A tragikus hír a péntek esti próba alatt ért el hozzánk, és rövid egy óra alatt már teljes bizonyosságot nyert.
Hihetetlennek tűnik, hogy az a muzsikus, aki január 26-án, majdnem 95 évesen újévi köszöntőt mondott ifjú zenésztársainak a rendes évi közgyűlésen, alig egy hónap elteltével már nincs velünk.
Kőszeg Város Fúvószenekarának 150 éves történetében egyetlen egy zenész sem volt, aki ilyen hosszú ideig aktív tagja lett volna az együttesnek. Életkornak sem kevés 74 év, hát még aktív zenész évnek ez az idő, mert bár bejelentette, hogy abba hagyja a próbák látogatását, de azért mi mindig számítottunk rá nézőként, hallgatóként. A 150 éves évfordulónkon a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség Országos elnöke azt mondta, nincs ilyen korú zenésze az ország fúvós társadalmának.
Most már nekünk sincs.
Rendkívül szerény, jólelkű, segítő szándékú, nagy munkabírású, tuttista muzsikus volt, aki mindenkivel szót értett, szorgalmasan jegyezte be a jelenléti ívbe a próbákra és szereplésekre érkező társait , valamint kottatáros is volt több évtizeden keresztűl. Szeretett hangszerét a baritonkürtöt és kottáit nem engedte át másnak, mindig, mindenhova ő szállította. Legendás kerékpározása miatt sokszor aggódtunk, de kiváló szervezete volt, az egész élete munkából állt, nem tudott pihenni, de lehet, hogy nem is akart. Kedvenc időtöltése a kerti munka volt, ahol mindig talált magának elfoglaltságot. Legendás volt arról, hogy több esetben egyedül takarította le a Hunyadi úttól a Jézus Szíve Plébániatemplomig a havas járdát.
Nagyon szeretett társaságba járni, a valamikori Bútorszövetgyár nyugdíjas klubjának is elmaradhatatlan, aktív tagja volt.
Többször nyilatkozta, hogy a második családja a Kőszegi Fúvószenekar. Koránál és bölcsességénél fogva mi Apánknak, Öregapánknak is tartottuk és most itt maradtunk az „Ősünk” nélkül.
Hiányozni fog három gyermekének, hat unokájának és kilenc dédunokájának, de legfőképpen legalább félszáz kőszegi fúvószenésznek.
Szívesen emlékezünk kézfogására, szelíd-szolid mosolyára, mondataira, anekdotáira.
2016-ban így nyilatkozott a helyi újságnak, kicsit másítva a költő szavait:”…itt születtem én ezen a szép kőszegi tájon…”, eztán pedig itt is fog nyugodni örökre.
A kőszegi fúvószenekari család tagjai azt kívánják, hogy könnyű legyen a föld ami betakarja, az égi zenekar tagjai pedig fogadják nyitott kapukkal, hiszen egy legendás zenész indul, hogy gyarapítsa az égi zenekar tagságát.
Kőszeg 2020. február 23. Bakos György