Döbrősy József iskolaigazgató 1929-2021

A 92. születésnapját még szerető családja körében tölthette. A múlt évezred utolsó századának tanító egyénisége, a Gárdonyi-féle Lámpás lángja április végén ellobbant.

Döbrősy József iskolaigazgató 1929-2021
A 92. születésnapját még szerető családja körében tölthette. A múlt évezred utolsó századának tanító egyénisége, a Gárdonyi-féle Lámpás lángja április végén ellobbant. Elment a generációk által tisztelt és szeretett igazgató úr. Kőszegen született, jó tanuló volt. Elemi után a polgáriba íratták, majd hogy szüleit anyagilag ne terhelje, a helyi Állami Tanítóképzőben folytatta felkészülését a pedagógus pályára. Olyan iskola volt ez, amely az első perctől a képesítő vizsgáig a gyakorlati életre készítette fel a jelölteket. Arra készültek, hogy diplomával a zsebükben Gödörházán, vagy Veleméren, ahová kihelyezik őket , önállóan tudják, hogy mit kell tenniük, hogy az első perctől felnézzenek a tanítóra. Döbrősy József is úgy indult az Életbe, hogy ott volt a tarisznyájában az 1-8. osztályok számára kidolgozott tanmenet, melyet a képzés során maga készített el. Nyaranta a Czeke-féle téglagyárban csillézett, bizonyítván, hogy a fizikai munkát is bírja és ezzel is segíti szüleit. De tudott kosarat fonni, kefét kötni, kulisszát festeni, gyümölcsfát oltani, mindent, amire a tanítónak szüksége lehetett. Ez volt -ahogy szokta mondani- az elsőfokú tekintély alapja. Sokkal büszkébb volt a másodfokú tekintélyre, amit munkájával, tudásával, emberségével maga szerzett meg magának. Apátistvánfalván kezdett tanítani, egy év múlva, 20 évesen már iskolaigazgató volt. Itt ismerte meg párját. Aztán következett Felsőmarác, igazgatói beosztással, felsőben tanított mindent. Közben behívták sorkatonának, utána ’57-ben Szattára helyezték. Az ottani hét év volt tanítói pályája egyik legszebb időszaka. Ezután hogy közel legyen idős szüleihez, Kőszegre pályázott. A Kossuthba került, megkapta azt a Dreiszkeres osztályt, mely igényelte a tapasztalt férfi pedagógust. 1970-től a Landler iskolában folytatta pályáját helyettesként, ahol 1975-ben lett az igazgató, példamutató empátiával tudta irányítani a szülői háztól távol lévő MÁV-os gyerekek oktatását. Családjában gyermekei követték a pályán, Elvira óvónő, Bea tanító lett. Velük gyászolják unokái, dédunokái és a sok-sok tanítvány és kolléga. Emlékét nemcsak a Vas megyei falvakban, de az egész országban őrzik a vasutas gyerekek és szüleik is. Nyugodj békében igazgató úr!
Kiss János