Válogatás Tóthárpád Ferenc "decenberi" verseiből



TÉLI CSEND

Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.

Hó-puha réten
roppan az ág,
büszke agancson
fagy muzsikál.

Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.


MIKULÁST LÁTTAM

Mikulást láttam,
zsák volt a hátán.
Úgy megijedtem
krampusza láttán,

hogy elfeledtem
mondani néki:
az én biciklim,
rozoga, régi.

Képzeld, Mikulás!
Ugrik a lánca,
szakadt a nyerge,
a rozsda rágja.

Jó volna másik,
olyan, mi csillog,
lámpája pedig,
ha kell, hát villog!

Tudom, nagy a hó...
Azért, ha lehet,
zsákodba tedd be
a biciklimet!



ERRE CSÖRÖG A DIÓ...


Felhőt szánt a szánkó talpa,
Piros ruhás ember rajta.
Mögötte nagy zsákokban
Csokoládé s virgács van.


Előtte a szarvasok,
Fölötte a csillagok,
Alatta a föld forog:
Kertek, házak, ablakok...


Ablakokban csizma ásít,
Itt egy cipő, ott egy másik.
"Erre csörög a dió,
Arra meg a mogyoró."


"Mind-mind kapnak csomagot,
A kicsik és a nagyok."
A Mikulás mindent tud,
Lesz, akinek virgács jut!




KOTYOLÓ

"Luca, Luca kity-koty,
tojjanak a tiktyok!"
A kamrájuk tele legyen,
üres hasa sose legyen
a gazdának itt!

"Luca, Luca kity-koty!"
Hogy a holnap mit hoz?
Dúskálnak majd a gyermekek.
Szórják csak rá a szemeket
a fejünkre most!

"Luca, Luca kity-koty,
tojjanak a tiktyok!"
Szalmájukból ugyan loptunk,
az adósuk nem maradtunk,
Isten áldja meg...!


MINT HÁROMKIRÁLYOK


Csend volt a szobában,
csend és nagyon sötét.
Mint három jó testvér,
fogtuk egymás kezét.

Csoda történt aznap,
ahogy ott feküdtünk.
Tudtuk - félálmunkban -
angyal száll felettünk.

Angyal szállt felettünk,
angyali ének szólt,
álmodtunk, és mégis
az egész igaz volt.

Csak egy csillag látszott
szent karácsony éjjel.
Fényes aranyszállal
szórta fényét széjjel.

Mint azon a napon,
csend ült a világra,
s mint "háromkirályok"
indultunk utána.

- Erre, erre - hívott
betlehemi csillag.
- Kis Jézus érkezett...-
...s szállt a mirhaillat.



ELJÖTT SZENT KARÁCSONY

Angyal szólt: "ha megszületik,
Jézus legyen neve,
s áradjon az emberekre
minden szeretete!

Szegénység lesz gazdagsága,
szerénység: hatalma.
Felsír, s három bölcs siet majd,
hogy megvigasztalja".

És egy éjjel gyermeksírás
szakadt fel a fényre.
Mária mély sóhajtása
ráfagyott a dérre.

Aztán jöttek jó pásztorok,
együtt örvendeztek:
- Isten fia megszületett,
hogy megváltson minket!

Nem volt meleg takarója,
nem volt díszes ágya.
Jászol-meleg dédelgette,
csillag járt nyomába'.

Csak néhányan figyeltek rá
szerte a világon.
Egyedül az Isten tudta:
eljött szent karácsony.



A HÍRHOZÓ


'Mikor Jézus megszületett
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.


Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.


Fényes csillag, vándor csillag
- három bölcs fölött -
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.


Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!


ANGYALOKRA KÖD SZITÁL

A jégcsapról vízcsepp csöppen,
Eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
Odakünn az angyalok.


- Térjetek be jó vándorok,
Szárnyatokra köd szitál!
Karácsonykor értetek is
Lobban a négy gyertyaláng!


Térjetek be, s mondjátok el,
Kis Jézusunk merre jár!
A sok kedves kisgyermekre
Minden házban rátalál?


A jégcsapról vízcsepp csöppen,
Eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
Odakünn az angyalok.

SURRAN A KRAMPUSZ


Surran a krampusz,
csörren a lánca.
Szán megy előtte,
szél megy utána.


Este, ha indul,
bár oka nincsen,
mint aki félős,
körbetekinget,


s úgy oson házról
házra a gyáva.
Koppan a jégen
csöppnyi patája!


Hogyha eléd áll,
hogy megijesszen,
csiklandozd meg,
hogy eleresszen!


ISTEN ÁLDJA, SZILVESZTER!


Adjon isten, Szilveszter!
Én vagyok az Újév.
Kötözködni nincs kedvem,
vár egy csodás Új év.

Nyugodjon csak, ahol van,
vigadjon magába'!
Még egy kicsit maradhat,
aztán: Isten áldja!

Gyarapodik teendőnk,
s ma lesz majd a holnap.

Türelmetlen sorban áll
a tizenkét hónap.